szerető3

Ugyanazon az ajtón léptem ki, mint az előző felesége

Vajon ugyanolyan kielégítő egy sikeres és határozott férfi feleségének lenni, mint a szeretőjének? Mi történik akkor, amikor egy szabadságra vágyó nőt befognak otthoni munkára? Talán épp az, amire nem számítottunk: megértjük a feleség nézőpontját is. Olvasói levél következik.

Akkor ismered igazán meg a másik ember valódi énjét, amikor együtt élsz vele. Ez egy örök érvényű igazság, amit sajnos a saját bőrömön kellet megtapasztaljak.

Három évig voltam a főnököm szeretője. Imádtam a kiváltságos pozíció minden percét, hiszen amíg én fiatal és tapasztalatlan voltam, addigra neki már szép kis anyagi tőkéje volt. Habár nem csak a pénze miatt voltam vele, sosem vetettem meg a drága ékszereket vagy az utazásokat, amikkel meglepett. Imponált, hogy általa olyan országokba is eljutok, amikről addig álmodni se mertem. Engem vitt magával az üzleti utakra, ahol minden lépésemet leste.

Kényelmes a szeretői lét

A leginkább a függetlenséget szerettem, mivel csak lopva tudtunk együtt lenni, nekem megmaradt a független életterem. Egészen addig, amíg a szeretője voltam, nem volt gondom semmire.

Elkészítve kaptam őt, ahogyan a felesége reggel munkába engedte – mit sem sejtve rólunk.

Amit én láttam belőle, az csak a vasalt öltöny, a tiszta ing, a fésült szakáll és a vastag pénztárca volt. Nem volt gondom azzal a csomaggal, ami az élete másik felét jelentette. Nem hozta hozzám a munkahelyi gondokat, a számlákat, a gyerekeket, és nem is várta el, hogy mossak, főzzek, takarítsak utána. Velem csak az élvezeti része volt. Hetente egy-két alkalommal feljött, megkapott mindent, amire csak vágyott, majd öltözött, és ment is haza.

Egyszerűen bele se láttam abba, hogy egy ilyen kaliberű cégvezető mellé bizony kell egy házvezetőnő.

A gond azután kezdődött, hogy a munkában fény derült a köztünk lévő viszonyra. Mivel a cégen belül dolgozott a rokonaik nagy része, így hamar elért a hír a feleségéhez, aki azonnal pakolt, elköltözött és vitte magával a gyerekeket.

Visszalépni már nem mertem

„Ez az! Végre eljött az én időm!” – gondoltam én naivan. Őszintén szólva örültem, hogy végre nem lesz más nő a képben. Ennél a résznél én még mindig nem gondoltam együttélésre, hiszen nekem nagyon is kényelmes volt a korábbi szerep. Azonban a dolgok másképp kezdtek alakulni, hiszen ő azonnal össze akart költözni. Nem fogok hazudni: féltettem a munkámat, nem mertem visszautasítani.  

Az összeköltözés utáni első néhány hét még új volt, tetszett a hirtelen jött élethelyzet. De ahogy telt az idő, úgy kezdett ő is elkényelmesedni. Az elején csak a házimunkát várta el tőlem, ami nekem nagyon idegen volt, hiszen előtte csak magamról kellett gondoskodjak. Aztán egyre kevesebb lett a romantika, és egyre több a veszekedés.

Egy ilyen kaliberű cégvezető mellé bizony kell egy házvezetőnő.
Egy ilyen kaliberű cégvezető mellé bizony kell egy házvezetőnő.
Forrás:
canva.com

Nem telt el sok idő, és a felesége helyében találtam magam.

Ugyanazokat a köröket futottam, amiket ő: háztartást vezettem, otthonról végeztem a munkát, vártam haza, miközben ő egyre többet késett. Állandó veszekedéseink voltak, hiszen otthon ő irányított. Ráadásul semmiben nem lehetett beleszólásom, mert mindent egymaga épített fel.

Akkor ocsúdtam fel ebből a szerepből, amikor egy nap vásárlás közben megláttam egy öltönyös idősebb pasit, amint épp egy fiatal nővel flörtöl. A férfi ujján karikagyűrű volt. Habár ismeretlen volt a két személy, bennem mégis akkor tudatosult, hogy valami olyat csinálok, amely teljesen idegen tőlem.

Korábban is kiszolgáltam ezt a férfit, de legalább élveztem.

Mára azonban háziasszonnyá avanzsáltam magam. Amikor mindezt felismertem, ugyanazon az ajtón léptem ki, mint a felesége.

Dóra levelét Kedves Gerda jegyezte le.