elromlanak cover

Miért romlanak el a pasik harminc után?

Mindenhol kerestem a garanciajegyet, hogy visszaválthassam a pasimat valahol. Mi történik velük, ha harminc évesek lesznek?

Egy ember életében sok fordulópont van. Az első talán a tizennyolcadik, aztán a harminc, az ötven és a hetven éves kor betöltése. Hetven fölött pedig már sokak szerint minden nap egy ajándék. De mi történik a pasikkal, amikor betöltik a harmincat?

Nem nagy kor, mégis mintha megöregednének!

Egy ideig még meg akarnak minket hódítani. Virágot hoznak, meglepetésekkel árasztanak el, bókolnak. Ezek kb. harmincnál eltűnnek. Már hiába várjuk a szőke herceget bármilyen lovon, csak egy pasi lesz mellettünk, aki leginkább csak henyél, igénytelen lesz és már nem is az, akibe beleszerettünk.

Persze, mi nők is változunk.

Nekünk sem kell már feltétlenül a szőke herceg. Néhányan megelégszenek az aputesttel és a kopaszodással is. Ezzel nincs is baj, hiszen a testünk elhasználódik. De mitől változik meg a viselkedésük? Olyan, mintha a pasik harminc évesen már öregek lennének. Már nincs sok kedvük kimozdulni, egyre lustábbak, és egyre többször kell takarítani utánuk. Nem bókolnak már annyit, és nem hajtanak már a szerelmünkért. Nem futnak az után a busz után, amin ülnek, pedig a sofőr könnyen kidobhatja őket.

A sofőr könnyen kidobhatja őket
A sofőr könnyen kidobhatja őket
Forrás:
Pexels

Mondhatjátok, hogy nincs igazam, de ezt nem csak én tapasztalom. Több barátnőmmel is beszéltem erről és ők is hasonló dolgokról számolnak be:

Már nem is az ideálom. Így harminc körül, már elengedtem, hogy változni fog.

A család izzítja a bombát, hogy mikor jön a gyerek. De vele én már nem akarom.

Mégis miért történik ez? Harminc fölött igaz, már mindenkinek megvannak a maga szokásai és életritmusa, és nem meglepő módon szeretjük, ha a másik ezt tiszteletben tartja. Az is igaz, hogy ilyenkor már sokkal inkább számítanak a belső tulajdonságok, mint a külső. De mi van, ha már az sem tetszik?

Kidobni valakit nem olyan egyszerű. Azt hiszem, jobban ragaszkodunk a párunkhoz, annál, mint hogy egyszerűen szakítsunk, ha nem kell. Inkább elfojtjuk az érzelmeinket, és csak reménykedünk, hogy majd valami változik. De min változtassunk annak érdekében, hogy ne égjünk ki a párunk mellett? Mit tegyünk, ha mégis lapátra tesszük?

Harminc fölött már a párkeresés se olyan könnyű. Kezdünk már egy kicsit rigolyások lenni, és minden új jelölt egy kicsit már teher lehet az életünkre nézve. Így inkább megtartjuk a régi pasinkat, még ha már nem is olyan, mint amikor megismertük, a láng is elmúlt már és a parázs is csak éppen pislákol.

Fontos, hogy tudjunk beszélni erről!

A legrosszabb döntés, ha magunkba fojtjuk a haragot és a keserűséget. Muszáj, hogy kommunikáljunk a párunkkal, úgy hátha ő is érzékeli a bajt, és nem csak azt látja, hogy mi egész nap puffogunk.

Ha megbeszéljük, hogy mi az, amin változtatni kéne, és mi lenne a megfelelő irány, talán lehetne kicsit boldogabb minden kapcsolat. A harminc azért mégsem hetven. Ha sikerül egymást kellőképpen támogatni, akkor ismét szóba jöhet a gyerekvállalás kérdése – nem, még nincs késő hozzá – és a házasság gondolata is.