Dobjátok össze, osszátok meg! – Búcsú a hiteltől, a tulajdontól

Z generáció. Keveset vesznek, nem birtokolnak – kulcsszavuk a hozzáférés. Már rég túljutottak a pamutruhás, vászon bevásárlószatyros lightos megoldásokon. Nem kérnek slusszkulcsot aputól, nem haza viszik a mosást, és nem is akarnak saját eszközöket.

Nem halmoznak limlomot, mert úgyis csak útban lenne. Nem költöznek ökofaluba, nem mondanak le a gázról, áramról, a város nyújtotta kényelemről. Mégis újító gondolatok mentén élik mindennapjaikat.

Mert a Z generáció keveset fogyaszt. Újraértelmezte az élet valódi céljait. Nem akar egy életen át hajtani lakásért, kocsiért, sík képernyős televízióért. Nem akarja hitelcsapdában vergődve kuporgatni a nehezen előteremtett forintokat. Nem akar lemondani a szabadság ízéről. Nem akar saját otthont – elég, ha akad egy hely, amin másokkal osztozhat, egy fekhely, ahol megpihenhet.

Minek saját mosógép, ha egy mosodában közösen is lehet mosni, saját autó, ha megoldható az utazás közösségi alapon? Saját nyaraló, ha cserebere módon is kivitelezhető a nyaralás?

Szakemberek szerint az új szelet a fiatalok (az ezredforduló tájékán születettek) új keletű felismerései fújják: ráébredtek, a közösségi életforma megvalósításával a rendelkezésükre álló forrásokat könnyebben tudják felhasználni és beosztani – így olcsóbb, racionálisabb a mindennapi élet.

Másrészt már ráláttak legalább egy nagy gazdasági válságra, és esetleg szüleik, családjuk, vagyis saját bőrük mentén tapasztalták meg, milyen törékeny alapokon áll a hitelekből felépített élet. Ráébredtek, hogy a magántulajdon csapda is lehet, ami nem engedi a rugalmas váltást (hogyan, hova szaladjon az, akinek élete munkája van a felépített, eladhatatlan, a hitel alatt roskadozó családi otthonban?).

Magántulajdon nélkül a változó életfeltételek – elveszített munka vagy bármilyen életkockázat esetén egyszerűen tovább lehet lépni. Ehhez társul egy nagyon erőteljes és szimpatikus szemléletváltozás is: a fiatalok szemrebbenés nélkül tudják visszafogni költségeiket, minimumra redukálni személyes szükségleteiket, ha az élet olyan helyzetet teremt, hogy ez szükséges.

Egy másik erőteljes motiváció is tetten érhető: ez pedig a fiatalok végtelen impulzusigénye. Nagyot változott a dolgok értékének sorrendje is: eszük ágában sincs a munkában kiteljesedni és örömet lelni. A munka csak eszköz, a feltétel, a háttér, hogy életörömökhöz jussanak. Birtokolni nem akarnak, de különös igényük van közösségi terekre, eseményekre, együtt mozdulásra – és ez nagy valószínűséggel a net elterjedésével is összefüggésben lehet.

Mert segítségével könnyedén elérhető az, amire vágynak, közös szállás, utazás, szórakozás. De nemcsak elérhető, hanem megosztható és ellenőrizhető is, vagyis biztonságos módon tudnak önmaguk számára megfelelő életteret teremteni.