Másként látjuk a világot 20, 30, 40 éves nőként. Mást tartunk fontosnak, másra fókuszálunk, repülünk rá. Másként éljük meg a párkapcsolatainkat is, más FÁJ, más okoz ÖRÖMET.
Másra legyintünk, megint más mellett nem megyünk el szó nélkül negyvenévesen, holott egy-két évtizeddel korábban karmokká görbített ujjakkal támadtunk volna. Nagyvonalúságunk is másban és másként mutatkozik meg, ha szerelemről van szó. Bár minden életszakaszban fontos a hűség, az odaadás, ahogy telnek az évek, másként éljük meg a csalódást, a kudarcainkat is.
Másként és más okok miatt szakítunk, ha szakítani kell. Hogyan? Nos, ebben a cikkben 160 karakterre szűkítettük a szakítás szavait, hogy legyen mód igazán kidomborítani a különbséget.
20 évesen
Fókuszban a szex, a szerelem. A legnagyobb baklövés a hűtlenség. Ebben a korban nem kérdés, hogy ez „megbocsáthatatlan”. Nincs mentség, nincs visszaút. Húszévesen gondolkodás nélkül lépünk tovább. Vár az élet, várnak új partnerek, új kalandok. Nincs új esély.
Megtudtam, hogy Mónit fűzöd a hátam mögött. Legyél vele boldog, kapható bármire. Engem többé ne keress, látni se akarlak. Összetörted a szívem. A napszemüvegem ma küldd vissza Rebekával!
30 évesen
Összeköltözés után nehezen megy a csiszolódás. Hozzuk magunkkal a szülői ház mintáit. Egy elkényeztetett, esetleg gyerekes viselkedésű férfinek, akinek nincsenek megfelelő konfliktuskezelő technikái, nem könnyű minden területen a kedvére tenni. Ilyen, amikor belefáradunk a dologba…
Bocsáss meg, nem így akartam, jobb lett volna, ha szemtől szembe szakítunk, de te elzárkózol, a telefont se veszed fel. Keress mást, aki főz, mos, takarít rád. Akivel szebb az élet. Légy boldog!
40 évesen
Az érett nő, akinek már nem elég a „csak legyen valaki”. Fontos a személyes fejlődése is, és nem biztos, hogy a párja képes-akar-kedve van lépést tartani vele. Sokszor nincs.
Nem maradhatok. Keresem magam, és te ebben (se) vagy partner. Nem figyelsz rám, azt se tudod, ki vagyok. Magadat sem találod, de te nem is keresed. Nem nőttél fel. Még ma elmegyek. Itt a vége…
