Mert nem foglalkozol azzal, hogy kapsz egy ötöst, ha sokat tanulsz, vagy előléptetnek, mert jól dolgozol. Valamiért én is így vagyok vele. Ez nem nemtörődömség, én csak ilyen vagyok. Örülök az ötösnek, de nem ad hetekig tartó lendületet. Viszont motivációra nekem is szükségem van, amit magamtól adok magamnak. Én így csinálom:
Álmodozom
Azzal még nincsen baj, ha esténként a tévénézés helyett a plafont bámulom és azon gondolkozom, mi legyen a következő dolog, amit el akarok érni. Vagy épp meg akarok venni magamnak.
Megörökítem
Kezembe veszem a telefont, pont úgy, hogy kisüsse a szememet a képernyő a koromsötétben, majd elkezdem tekergetni a Tumblrt. Rákeresek arra, amiről álmodoztam és inspirációnak lementek pár képet, hogy tudjam nézegetni őket.
Mindig látnom kell
Egyértelműen hozzám van nőve a telefonom, így szinte nem is kérdés, hogy a legjobban tetsző képet beállítom magamnak háttérképnek. Mindig látom, mindig ott van, mindig emlékeztet.
Megint álmodozom
De már arról, amikor megszerzem azt a valamit. Mondjuk egy ruhát vagy cipőt. Hogy abba megyek bulizni, hogy mindenki megdicséri, milyen csinos, hogy jól érzem magam benne. Mert ha elhiszem, hogy az enyém lehet és az enyém is lesz, valahogy megváltozik az egész. Értelmet nyer az álmodozásom.
Megvalósítom
Igen, ez a legnehezebb az összes lépés közül. Amikor esetleg le is kellene mondanom valamiről, hogy a kitűzött célom elérjem, még nehezebb.
Motiválni magad vagy bárki mást akkor lehet, ha pozitív vagy. Azok fognak előre vinni és elgondolkoztatni azon a bizonyos “mi lenne ha” kérdésen. Ha pedig megvannak a gondolatok, már csak meg kell őket valósítani! Bár mi örülünk neki, hogy minket olvastok, most mégis azt mondom: rakjátok le a telefont a kezetekből, és csináljatok valamit MAGATOKÉRT.