Árpi boldog volt. Emma volt az ötödik abban az évben, akivel megismerkedett, de már vagy három éve bújta a társkeresőket. Egy vagyont költött regisztrációra, VIP-kódokra, virágra, randikra. Sorra csődöt mondott a kapcsolat.
Vagy nem is lett kapcsolat a találkozókból, mert a nők hazudnak. Hazudnak szavakkal, fotókkal. Szinte kivétel nélkül sok évvel korábbi fotóval csalogatják a férfiakat, vagy Photosoppal csalnak le tíz kilót magukról, ránctalanítják öregedő arcukat, dúsítják hajukat, emelik kebleiket. Hazudnak arról, hogy egyedül élnek, aztán rendre kiderül, hogy kamu az egész. Mese habbal, mert házasok, el se váltak még. Van három gyerekük. Abból egy már egyetemista, és hónapról hónapra pumpolja az anyját.
Árpi nem önző, de azért eszében sincs más pasi gyerekének állni egyetemi tanulmányait. Az övét se finanszírozta senki, mégis diplomás lett. Diplomás társkereső.
De most megtalálta Emmát, az igazit. Minden igaznak bizonyult. Annyi éves volt, amennyit állított, nem volt szilikon a melle, a bőre selymes, haja dús, fogai, szemei maguktól csillognak.
Sikertörténet
Árpi szinte szerelmes lett, legalábbis közel állt az érzés ahhoz, amit mások szerelemnek gondolnak. Lángolt Emmáért. Még csak kétszer találkoztak ugyan, de Árpi biztosan érezte, Emma lesz élete párja. Csodálta eszét, mellét, mosolyát. Még parkolni is tudott, és nem voltak női allűrjei. Nem ijedt meg az erdei túrától, nem sikoltozott a pókoktól, és nem aggódott azon, beszállhat-e Árpi kocsijába az első találkozó során. Árpi bízott Emmában. Emma bízott Árpiban. Sikertörténet.
Az első találkozó is csúcs volt, bár csak a csókolózásig jutottak el. És a randi végére Árpinak egy kicsit náthás lett az orra, estére viszketett a szeme is. A légkondi, gondolta, és a követező alkalommal inkább lehúzta az ablakot a kocsiban, nem kapcsolta be a kondit. Nem is kellett. Hamarosan kiszálltak az autóból, Emma hagyta, hogy Árpi hazavigye. Óriásit szerelmeskedtek a férfi franciaágyán. Csodás volt. Tényleg csodás. Bár hajnalra Árpinak bedagadt a szeme és nehezen kapott levegőt.
Talán a szerelem, gondolta, olyan régen volt már benne része, hogy a szervezete ilyen hevesen reagál.
Tervezték szerelemmel aztán a következő randit. Emma hívta magához Árpit. Csodás vacsorát ígért. Késő esti felnőttprogramot. Már hajnalban hívták egymást: beszéltek hosszasan az estéről, sugdostak csacsiságokat, sugdostak trágárságokat. Szexeltek egy nagyot telefonon át.
Nehezen telt a nap, Árpi sürgette az időt, órákon át Emma fantasztikus melleiről, csókjáról, illatáról álmodozott. Izgult nagyon. Vett virágot, csokit meg pezsgőt. Nagy levegőt… megérkezett.
Csöngetés után várnia kellett, Emma nem sietett az ajtónyitással. Aztán kinyílt végre a csodák kapuja, Árpi beljebb került, boldogan haladt befelé. Ám egyszer csak megtorpant, sőt hátrahőkölt. A konyha ajtajában ugyanis, ahonnan a szerelmes vacsora csalogató illata szállt, három macska állta el az utat. Három fejedelmien szép angóramacska. Szó nélkül fordult sarkon, az utána rohanó nő kezébe nyomta az ajándékokat, és kivágtatott a házból. A nő nem tágított, szaladt a férfi után, miközben ostobán és kétségbeesetten kérdezgette: Mi bajod van, drágám, megbántottalak? Mi bajod van?
Mi bajom van? – sziszegte hátra a férfi. – Macskaszőr-allergiám, te hazug! Azt állítottad, hogy se kutyád, se macskád…
