Egyéb kategória

Ez történik, amikor külön bulizik a pasitok, és nem ad életjelet

Mikor megismerünk valakit, bármennyire is mondogatjuk magunknak, hogy meg fogunk bízni benne, és ellenállunk majd mindenféle féltékenységnek, hisztinek, az élet mindig újabb és újabb erőpróbát állít elénk, amit muszáj megoldanunk. A legalapvetőbb példa, amikor feljön a bulizás téma. Együtt vagy külön? Külön vagy együtt?
vous - 2015.09.26.
Ez történik, amikor külön bulizik a pasitok, és nem ad életjelet

Mindkettő király dolog, de amikor a pasitok elmegy, ti meg nem, mi zajlik le bennek? És mi van akkor, ha megígéri, hogy ír, de mégsem teszi? Elmondom, én mit éltem át ilyenkor. Nem vagyok egy féltékeny típus. Inkább eltöröm mindkét kezem, mint hogy ráírjak a barátomra, ha tudom, bulizni ment. Soha nem csinálnék ilyet. Érezze jól magát, örülünk neki, végre én is belevethetem magam a saját dolgaimba. Külön lenni kell, külön lenni jó. Persze azért itt is vannak ígéretek.

„Kettőre otthon vagyok”

Ó, nem mondod, drágám, tényleg? Akkor meséld már el nekem, hogy miért hívtál reggel fél 6-kor félrészegen, hogy amúgy most mész haza, és beszélgetni szeretnél velem!

„Lemerültem, nem tudtam írni”

Biztos lemerült, ha nem is használtad egész este, szívem, merthogy elérhető nem voltál, az is biztos. Vagy a másik lánnyal készült szelfijedhez kellett a 100%-os töltöttség, mielőtt elindultál bulizni?

„Nagyon hiányoztál, akartam írni”

Tényleg? Akkor miért nem tetted? Annyira hiányoztam, hogy remegő ujjaid arra sem voltak képesek, hogy leírjanak nyolc betűt: „minden ok”? Biztosan így volt, ha te mondod. Nyilván nagyon hiányozhattam, ha eszedbe sem jutott, hogy nem a kőkorban élünk, és a telefon jelentősen megkönnyítheti a dolgod, ha üzenni szeretnél nekem.

„Elfelejtettem írni”

Legalább őszinte vagy, köszi! Majd értékelem ezt a becses tulajdonságodat, amikor ráérek.

Tudjátok, én olyan vagyok, hogy ha ígérek valamit, akkor azt igyekszem betartani. Ha sejtem, hogy nem tudok majd üzenetet írni a barátomnak, mikor elmegyek, szólok neki. Ne várja, ne remélje, ne zavarja, ne legyen veszekedés. Úgy látszik, ez csak nálam működik így. Valamit biztos rosszul gondolok, ha az én világomban a kölcsönös odafigyelés a nyerő. És még azzal sincsen baj, ha nem ír. Mert jól érzi magát, elvan és kicsit kikapcsolódik. Mindenkinek kell az ilyen este, az az igazi elferdülős. Csak egy dolgot felejtenek el: ez nem egyenlő azzal, hogy mikor otthon ágyba kerülnek, ne dobjanak egy üzenetet. Nincs olyan, hogy valakinek erre nem volt ideje, vagy elfelejtette, vagy lemerült. Megoldásokat kell keresni, nem kifogásokat raklapszámra gyártani. Ha meg már hazudik, csinálja jól, és a sablon „ezért nem tudtam írni” szövegeket terjessze azoknak, akiknél ez beválik.

A napi tanulság: ne ígérjetek olyat, amit nem tudtok betartani!

Egymillió példát tudnék még felhozni ilyen esetekre. Az is előfordul, hogy még én érzem magam rosszul, amiért meg merem kérdezni, hol volt és mit csinált, vagy miért nem írt. Aztán mindig rájövök, hogy nem én vagyok a számon kérős házisárkány. Én vagyok az, aki igenis elvárja, hogy írjanak neki egy SMS-t, minden rendben van. Számomra elengedhetetlen egy kapcsolatban, hogy tiszteljem a másikat. Tiszteljem annyira, hogy vegyem a fáradságot a minimális helyzetjelentésre. Mert ha baj történik, legalább tudom, hova kell mennem segíteni.

Ajánlott cikkek