Minden lány és asszony szeretné igazi nőnek érezni magát. Biztos vagyok benne, hogy ezzel ti is így vagytok. Egész nap hajtjátok a szekeret, meg kell felelnetek az élet minden területén, amihez persze kell egy jó adag erő is. Amit – ha máskor nem is – átlépve otthonotok küszöbét, szívesen letennétek.
Legyetek tisztában azzal, hogy mire vágytok!
Ez nagyon fontos. A döntésképtelenséggel teljesen összezavarhatjátok a pasitokat. Nem szeretnék általánosítani, de magamból kiindulva is tudom, hogy ha próbálnának „kemények” lenni mellettünk a férfiak, és segíteni kisebb-nagyobb dolgokban, csak legyintünk egyet és megoldjuk inkább egyedül. Miért? Mert önállóan is képesek vagytok számtalan dolog elvégzésére?! Vegyétek észre, hogy már nem vagytok egyedül!
Közben pedig mégiscsak jólesne a segítség, igaz? Ki érti ezt?
Én például elég sokáig éltem egyedül, és mivel sajnos a családunkban gyakorlatilag alig vannak már férfiak, kénytelen-kelletlen csak magamra számíthattam. Akkor is, ha polcot kellett felfúrni, vagy falat kellett glettelni, de akkor is, amikor a nagybevásárlásnál több tíz kilónyi cuccot kellett hazacipelnem. Végül teljesen hozzászoktam. Speciális eset vagyok, hiszen lakberendezőként értek a barkácsoláshoz, tehát ezek a munkák tényleg nem okoznak nekem gondot, mint kiderült a pasiknak már annál inkább.
Legyenek „férfias” feladatok – és azokat hagyjuk is meg nekik!
Ezt a sztorit mesélve egy lányismerősömnek, Annának, helyeslően bólogatni kezdett. Náluk ugyanez a helyzet. Ám amikor ő szembesült ezzel a problémával, tudatosan elkezdte a barátjára hárítani a „fiús” dolgok elvégzését. Lehet nem egyetérteni, de tegye fel a kezét az a nő, aki nem örülne, ha legalább néha más végezné helyette a ház körüli kemény munkát.
Azt is elárulta, hogy bár egy ideig nehezére esett a párjára hagyni egy csomó dolgot, egy idő után automatikus lett ez a helyzet, így a mai napig a pasi szerel, ő szervezi meg például a nyaralásokat és programokat is. Kikéri Anna véleményét, de a végső döntést sok mindenben ő hozza meg. Ha bízunk a másikban, miért ne tegyünk így? Mindenki jól jár. (Ránk kevesebb feladat hárul, és a férfi is úgy érezheti, hasznos a háznál.)
Nem is kifejezetten csak a férfi és női munkákat érdemes felosztanotok, inkább csak legyen meg mindenkinek a feladata a kapcsolatban, és ezek legyenek nagyjából egyenlő súlyúak. Ne egy emberre háruljon minden, mert abból semmi jó nem fog származni.
Tanuljatok meg kérni és nem elvárni!
Ez is fontos aranyszabály! Ha már tudjátok, hogy mit szeretnétek, miben kérnétek a segítségét, beszéljétek meg vele. Kérjétek meg szépen. Ha kupi van a konyhában, ne elvárjátok, hogy mosogasson el, hanem kérjétek meg. Higgyétek el, nagyobb kedvvel fog nekiállni, ahogy ti is nagyobb kedvvel állnátok neki a vasalásnak, ha megkérne rá, nem pedig ha – ne adj isten – elétek dobná az ingét. Elképzelem, hogy most értetlenül ültök a gép előtt, mondván „ez teljesen evidens”! De biztosan így csináljátok?
Sose volt még hiszti, hogy „MINDIG csak én mosogatok, te meg SOSE” és társaik?
Tanuljátok meg értékelni a másik teljesítményét!
Jólesik, ha a párotok megdicséri a főztötöket? Ti megdicséritek, ha megszereli a kocsit, biciklit, a mosogató szifonját, vagy egyértelműnek veszitek, és csöndben konstatáljátok, hogy kész? Mindenkinek jól jön néha egy-két kedves szó, főleg, hogy az irodai környezetben a hajtás miatt egyre kevesebbet hallunk ilyet. Legalább otthon legyen egy kis sikerélménye az embernek, nem igaz?
Tanuljátok meg elfogadni magatokat és a bókokat!
Ha már tudjátok, mire vágytok, tudtok kérni, és megbeszélni, értékelitek a másik teljesítményét, éppen itt az ideje, hogy magatokat is értékeljétek.
Ne essetek a huszonkettes csapdájába! Ha el vagytok anyátlanodva, rossz a kedvetek, pocsék napotok volt, akkor vágytok leginkább a bókokra és kedvességekre. De el is fogadjátok? Tudjátok, hogy kell megköszönni?
Én sokszor nem tudtam kezelni a bókokat. Zavarba jöttem. Így ha éppen valami dicséretfélét kaptam a barátomtól, hogy „milyen jól nézek ki” – ami persze belül elképesztően jólesett – csak annyit reagáltam:
Mára megtanultam, hogy ehelyett egy „de kedves tőled” vagy egy gyors csók sokkal jobb válasz. És igen, az is ide tartozik, hogy a bókokat nem kényszerítjük ki olyan szörnyű taktikákkal, mint hogy „ugye milyen kövér és narancsbőrös vagyok”? Még a végén felhívjuk a figyelmüket olyan dolgokra, amiket amúgy észre se vennének.
Ha szeretnétek, hogy helyreálljanak a szerepek a kapcsolatotokban, és egyenlő félként legyetek jelen benne, próbáljátok ki a gyakorlatban, hogy milyen is az, amikor tényleg figyeltek a másikra, és engeditek, hogy a pasik pasik, ti pedig igazi nők lehessetek.
Mit mond a szakértő?
„Jó pár évtizeddel ezelőtt teljesen tiszták voltak a férfi és női szerepek. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a férfi dolgozott, a nő pedig zömmel az otthoni és gyerekekkel kapcsolatos teendőket vitte” – mondja Deáki Tímea párkapcsolati szakértő.
„Nem nagyon érték őket ezeken túlmenő ingerek, esélyük sem volt átvenni egymástól a nemi szerepeket. Ma, mikor a nők munkában, egzisztenciában, fizetésben nem feltétlen kell hogy elmaradjanak a férfiaktól, óhatatlan, hogy felborul a rend.
Deáki Tímea Brigitta
„Végzett mediátorként, párkapcsolati trénerként és life coachként olyat adhatok és adok az embereknek, ami továbblendíti őket egy nem kedvelt időszakon, s így új tapasztalatokkal és fejlődési lehetőséggel gazdagodhatnak. Célom, hogy az útkeresésben elakadt, egy bizonyos élethelyzetben kérdéseket feltevő egyéneknek, pároknak adjak olyan kulcsot a kezébe, amit már rég tartanak, de még nem tudnak róla.” – www.megoldod.hu
Az a nő, aki legalább olyan jól keres, mint a párja, aki saját lakással és egzisztenciával is rendelkezik, észrevétlenül olyan szerepeket is magára vállal, ami esetleg visszatetsző egy férfi szemében. A férfiúi egó nem ok nélkül sérül ilyenkor.
Mert miközben a nők sokszor számon kérik a férfiakat amiatt, hogy nem elég előzékenyek, figyelmesek, macsók, addig nem képesek megélni az egykori kiváltságos állapotot, ahol lehet elesett, kiszolgáltatott a nő.”
