Ha a nők meglátják a sale (leánykori nevén: leárazás) feliratot egy üzlet kirakatán, valami megmagyarázhatatlan vonzódást éreznek arra, hogy bemenjenek. És persze nem jövünk ki üres kézzel, hiszen jóárasítva vannak a holmik. Akkor is vásárolunk, ha nincs szükségünk semmire. Aztán ott vannak a pasik, akik akkor is megveszik azt, amire vágynak, ha az baromi drága. Mert kell nekik. De vajon az árakat ki és hogyan találja ki?
Itt a tavasz, amikor végre a sötét kabátok és bakancsok után valami könnyedebbe és színesebbe is belebújhatunk. Jönnek az új kollekciók is, amik persze bevezető áron most kicsit drágábbak, de tutira nem kell sokat várni és máris jönnek a speciális ajánlatok a lenge szettekre is. Sőt, ahogy kisüt a nyári nap, úgy kezdődnek meg már június elején a nyári leárazások.
A kiárusítások ugyanis mostanság szinte már a szezon indulásával megkezdődnek. A téli azonnal karácsony után elindul. És mi mennyire örülünk ennek. Nálunk jobban már csak a kereskedők vidámkodnak.
Persze ahogy telik az idő, úgy esnek az árak és úgy csökken annak is az esélye, hogy valami szuper dologra bukkanunk.
Mert azokat elviszik drágábban is vagy valamilyen megmagyarázhatatlan okból egyszer csak eltűnnek a polcokról és átveszik a helyüket az eladhatatlannak tűnő készletek és az XXS-es méretűek, amibe még egy alsós is nehezen préseli bele magát.
Szóval, ha valami mégis nagyon megtetszik, de otthagytátok a boltban arra várva, hogy két hét múlva talán olcsóbban is megkapjátok, hibáztatok. Lehet, hogy soha többé nem találkoztok álmaitok ruhájával. A legjobb tehát, ha akkor mentek vásárolni, amikor már tart a sale, és ami megtetszik, megveszitek, így nem estek a saját csapdátokba. Csak a marketingébe.
Egyszer fent, egyszer lent
Tudom, tudom, nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor egy szuperjó cuccot tök olcsón vesztek meg.
Mert drágán mindenki tud vásárolni, a jó harcosok nem így nyernek csatát, hanem kevés áldozat árán.
Vagy legalábbis azt hiszik. Egy ügyes barbatrükkel ugyanis könnyedén becsapnak minket az árcédulák. Elég néhány nagy szám a kirakatra a kedvezmény mértékéről, mellé egy szép SALE felirat, odabent pedig néhány áthúzott korábbi összeg egy piros kis címkével és máris beindul a vadászösztön.
Otthon aztán nyilván jön a szembesülés, hogy oké, hogy szuper áron szereztünk egy felsőt, de igazából pont úgy néz ki, mint amit tavaly vettünk ugyanígy és azóta sem hordtuk. De vettünk egy jó kis nadrágot is, persze full áron az új kollekcióból, mert már tökre beleszerettünk, mikor észrevettük, hogy az nem is tartozik a kecsegtető ajánlatok csomagba.
Mert az is a jól kitalált hadművelet része, hogy nem a bolt teljes árukészletére vonatkozik az akció.
A kevesebb több?
Az árakkal való varázslást legjobban a kiárusításra szakosodott üzletekben játsszák.
Az outlet áruházak az árképzés igazi mesterei, akik professzionálisan űzik a vásárlói psziché manipulálását.
Egy outletben minimum három árcsökkenést kell produkálni ahhoz, hogy úgy érezzük, most aztán megfogtuk az isten lábát. Olyan ez, mint a bazárban, csak épp már előre lealkudták helyettünk az árat, amivel megszületett egy összeg, ami mindkét félnek megéri. Ez egy amolyan szociális ár.
Jut is, marad is
Milyen jó kis móka lehet reggelente az üzletnyitásnál, mikor azon tanakodnak az eladócsajok és a tulajdonosok, hogy mennyivel lehetne felemelni az árat úgy, hogy aztán kicsit lefaragjanak belőle és pont ugyanott legyenek, mintha csak 10 százalékot engedtek volna belőle. De az a vevő szerint nem is leárazás, így muszáj egy kicsit a kedvükre tenni.
Sőt, az is előfordulhat, hogy amit a plázában már leáraztak, az az outletben még drágábban kapható, hiszen ott gyakran némi fáziskéséssel indul csak el a készletkisöpréses kedvezmény-cunami. Hozzájuk ugyanis többnyire azok a darabok kerülnek, amiket máshol, mások nem tudtak eladni.
A legnagyobb örömünkre azonban sokszor ki lehet fogni egy-egy megmaradt vagy minimális szépséghibás (rúzs- vagy púderfoltos) kincset jó áron.
A lényeg, hogy ne ragaszkodjunk konkrét elképzelésekhez, hagyjuk magunkat elcsábítani.
Amikor gyanúsan sok van valamiből
Olyannal is biztosan találkoztatok már a kiárusításos üzletekben, hogy valamiből elképesztő mennyiségű készlettel rendelkeznek. Ennek két oka lehet. Egyrészt, hogy elszabták, eltervezték őket, ami csak a gyártás után derült ki, másrészt kifejezetten erre a célra gyártották őket, ezek az ún. „Made for Outlet” (MFO) termékek.
Ez utóbbiak ára azért tud alacsony lenni, mert az előző évi nagy sikerű kollekciót gyártják le újra, így már nem kell utánuk tervezési díjat és egyéb költségeket megfizetni.
De mi a helyzet a pasikkal?
A pasik vagy szeretnek vásárolni vagy nem. Ha a többséghez tartoznak, akkor az a helyzet velük, hogy csak azt veszik meg, amire tényleg szükségük van. Miután a férfiak általában kevésbé árérzékenyek és impulzívak, nekik könnyebb a drága cuccokat is eladni, mert ha azt tényleg akarják, úgyis megveszik. Amit meg nem akarnak, azt ugyan hiába is ajánlgatják nekik jó áron.
Meg egyébként is, számukra jobb túllenni a dolgon. Ők nem érzik, mi a jó a shoppingolásban. Szegények, milyen örömöktől esnek el.
Ráadásul mi előrelátóak is vagyunk.
Muszáj egy csomó dolognak ott lógni a szekrényünkben a vészhelyzetekre – azaz az összes reggelre –, mert akkor az egyórás „nincs egy rongyom, amit felvegyek” szituációk alternatívák hiányában tényleg megoldhatatlanná válnának.
