Van valami, ami minden, de tényleg minden háztartást összeköt egymással, és ez nem csak a net. Ennél sokkal közönségesebb és technológiai szempontból is kevésbé bonyolult tárgyról van szó. Elárulom a közös nevezőt: a FÉL PÁR ZOKNIKRÓL van szó.
Ugye nem lőttem mellé? Nálatok is akad néhány kósza, kóbor, párját vesztett darab? Nálam van néhány. Néhány szatyor. Inkább olyan félzsáknyi. Rengeteg, még szerintem is sok, tekintve, hogy ez a mennyiség öt év alatt jött össze és három embertől származik. Amikor még a nagy fiaim is velem éltek, ennek többszöröse gyűlt össze és végezte a szemétben. Nem tudtam mit kezdeni a zoknikkal. Kinek kell egy fél pár zokni? Vagy kinek kell a lyukas zokni? Elárulom, van helye.
A fél pár zoknik titkát azonban nem fejtettem meg soha: tudja valaki, hova tűnik a zokni párja?
Trükköztem én sokat, és kerestem a magyarázatot – Andihoz hasonlóan, aki ebben a cikkben írt az eltűnt tárgyakról. Veszekedtem a gyerekekkel: gombócba gyűrve tegyék a szennyesbe, párban. Majd akkor együtt maradnak. Nem maradtak együtt. Zsákban mostam őket, felfedeztem a zoknicsipeszt – mégis, mosásról mosásra, teregetésről teregetésre maradt egy-két elárvult zokni. Akkor eldöntöttem, csak egyforma színű, FEKETE zoknikat vásárolok. De az egyik vásárlásból hosszabb, a másikból rövidebb szárú zoknik kerültek a házba. Párosítottatok valaha koromfekete, de méretben és árnyalatban eltérő zoknikat lámpafénynél? Nem ragoznám, az a trükk se váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Én nem veszem félvállról ezt a zoknikérdést, ahogy a háztartásomba kerülő egyéb textilek sorsát sem. Hiszem, hogy a környezetvédelem nem csak ipari szinten valósulhat meg, minden egyes háztartás, az egyszemélyes háztartások is felelősek a Föld további sorsáért.
Az ökolábnyomunk tetszik, vagy sem, a fél pár zoknikban is megmutatkozik. Nekem túl nagy ez a lábnyom, és szívből szeretném, ha csökkenthetném annak méretét.
Annál is inkább, mert a bolygó, amin élünk, nehezen viseli a rá rótt terheket és az emberi nemtörődömséget (az enyémet is).
Elizabeth Kolbert egykori újságíró könyve, A hatodik kihalás is erre fókuszál: szenvedélyes vádirat az emberiség nemtörődömségéről. Hiába dugjuk a fejünket a homokba, napjainkban a Földön a hatodik kihalás zajlik éppen, csak nem veszünk róla tudomást.
Az elmúlt félmilliárd évben öt nagy kihalás söpört végig a Földön, öt gyilkos hullám, amikor drámai módon csökkent a földön élő fajok száma. Erről, a hatodikról azonban mi, az emberek tehetünk. A könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy nem mutogathatunk természeti katasztrófákra, idegen lényekre, aszteroida becsapódására. Mi magunk vagyunk felelősek a bolygó élővilágáért, és a saját szintjén, a saját környezetében van feladata minden egyes embernek a folyamat megállításában. Nem tehetünk ugyanannyit, mint Leonardo DiCaprio, de nem is kell ölbe tett kézzel várnunk.
De térjünk vissza a fél pár zoknik kérdéséhez, mert az némi képzavarral élve ugyan, de „kézzel fogható” probléma, ami megoldást igényel.
Ha nem is a titok megfejtését, de a fél pár zoknik, illetve kinőtt, használt zoknik felhasználására kínál megoldást egy remek program, a Zokni Csereprogram, melyhez számos médium, illetve nagy pénzintézetek és cégek is csatlakoztak. Zoknigyűjtőként bárki, akár te is, magánszemélyek, családok is csatlakozhatnak. Ehhez elég regisztrálni itt!
Hova megy a zokniszállítmány?
Az eltelt két év alatt a program 4 tonna használt zoknit gyűjtött össze, és ebből két tonnát már sikerült újrahasznosítani. Bútoripari szigetelőanyagot készítettek belőle. Ez akkora mennyiség, amennyivel négy focipályányi területet lehetne beteríteni. A használt, de párral rendelkező, jó állapotban lévő zoknikat vagy a csomagba került, bontatlan zoknikat (mert ilyen is akad a zokniszállítmányokban) rászorulókhoz juttatják el.
Csányi Zoltán, a Zokni Csereprogram ötletgazdája
A Zokni Csereprogram ötletgazdája, Csányi Zoltán felelős kereskedőként fontosnak érezte a környezettudatos gondolkodást és magatartást. Ahogy ő fogalmaz: a Zokni Csereprogram „sikerre volt ítélve” – minden családban, minden háztartásban van használaton kívüli zokni, csak azt kellett kitalálni, mi történjen vele, és meg kellett teremteni ennek hátterét. A program nonprofit, a cél a környezetvédelem, illetve a rászorulók segítése.
Mit tehettek még a saját háztartásotokban a kihalás ellen?
Elizabeth Kolbert könyvében biológusok gyűjtik össze, gondozzák és szaporítják az arany csonkaujjú békákat Panamában, erre nekünk nincs módunk, pedig biztosan sokan megtennétek – velem együtt. A saját otthonunkban is akad azonban feladat, ha nyitottak vagyunk a kihívásra. A lista korántsem teljes, inkább csak nyitja a sort:
Várjuk a ti ötleteiteket is!
