Egyéb kategória

„A liba nagyon társas lény, rögtön éreztetni kell vele, hogy mindenben számíthat a gazdira”

Ez biztosan valami betegség. Vagy mánia. Vagy valahol elrontottak, amikor kislány voltam. Mondjuk, azzal, hogy beengedtek a libák közé a baromfiudvarba, hogy nézegessem őket. Annyira lenyűgöző volt, hogy minden alkalommal felismernek, üdvözölve odajönnek hozzám, esznek a kezemből, játékosan „rágják” a nadrágom szárát a csőrükkel, hogy nem volt kérdés: barátságom a ludakkal örök. Ma csak a vágy él inkább, hogy legyen egy házi ludam. De vajon hogyan kell tartani, ha komolyan gondolom a dolgot? Ennek jártam utána.

vous - 2022.01.14.
„A liba nagyon társas lény, rögtön éreztetni kell vele, hogy mindenben számíthat a gazdira”

Ahogy tarantulát, kaméleont, csincsillát, degut, hörcsögöt tartunk, úgy libát házi kedvencként tartani nem is lehet olyan hihetetlen dolog. Ha pedig láttátok volna azt a fotót, amelyen egy hölgy pórázon sétáltatja a libáját a nagyvárosban, ti sem kételkednétek abban, hogy az álmomnak van valóságalapja. Persze, ludakat általában haszonállatként tartanak, a legtöbbjük a levesben vagy a tepsiben végzi, pedig van néhány egészen dekoratív példány közöttük, amelyekért kifejezetten kár. Nekem személy szerint a házi lúd is tetszik, de ezt a megállapítást már tényleg inkább a rajongás, mint az esztétikum íratja le velem.

Olyanról viszont szólnak legendák, hogy egy-egy levágásra szánt jószág végül elkerülte tragikus sorsát, mert a gazdasszony másképp döntött.

Ez lehetett azért is, mert – ha hiszitek, ha nem – a lúd elképesztően hangos és agresszív házőrző. Gyermekkori emlékem, hogy míg engem kedvesen fogadtak a ludaink (mivel kicsikoruk óta ismertek, és nap mint nap bejártam hozzájuk), addig akinek a hangja kicsit is idegen volt számukra, arra félelmetesen sziszegtek, a gúnárok pedig neki is mentek volna. Ha kell, a csőrükkel szinte harapnak, a szárnyukkal pedig keményen oda tudnak vágni. Ezzel a fegyverarzenállal nem olyan könnyű szembeszállni, úgyhogy szépanyáink valószínűleg hálásak lehettek ezeknek a tolvajkergető jószágoknak.

Miért akar egy újságíró libát (vagy récét) tartani Budapesten?

Miért akar egy újságíró libát (vagy récét) tartani Budapesten?

Azért, hogy legyen egy házőrzője, amelyik kedvesen duruzsol, ha olyanja van. És amelyiket büszkén pórázon lehet sétáltatni a Városligetben. Egyértelmű, nem?

Tavaly megmutattam nektek a legszebb récéket és vadludakat. Olvassátok újra a cikkemet!

Ennyi bevezető után elérkeztünk a legfontosabb kérdésig: hogyan kell ludat tartani házi kedvencként? Egyáltalán lehet-e?

 Szerdai barátság

Szerdai barátság
Forrás:
Alexandra

Először megkerestem a csongrád megyei Zsákányszéken található Madárkert – díszmadár és kisállatparkot, amelynek vezetői, Ráczné Csóti Tímea és Rácz Sándor készségesen válaszoltak a kérdéseimre, annak ellenére, hogy a kutyához vagy a macskához hasonló házi kedvencként nem tudják elképzelni a haszonállatként tartott ludakat. Ennek elsősorban – kapaszkodjatok meg, egy kis biológia jön – a ludak híg széklete az oka. Kerti „fűnyírók” vagy nagyobb kerti tavak úszkáló díszei viszont bármikor lehetnének.

Ha ezzel is megelégszünk, akkor sem mindegy, milyen fajtát választunk. Ez ugyanis befolyásolja a tartásának körülményeit. „A hazánkban hagyományosan tartott fajták, mint a magyar lúd megelégszik egy alászénázott féltetővel, de építhetünk neki ólat is. Mindkét verzió megfelelő lehet télire, szénaalommal” – tanácsolják a Madárkert tulajdonosai. A lúd szívesen legelészik, emellett érdemes neki magkeveréket is adni. A vizüket naponta egyszer cserélni kell, de a legjobban azt szeretik, ha egy egész tó áll a rendelkezésükre. Ja, mert egyedül is elvannak, de sokkal jobban szeretik, ha legalább egy társ van mellettük.

Forrás:
iStock

A társas tartásra hívja fel a figyelmemet Viasz Péter is, aki az EdiPeti-Farm – Toulouse, Tula, Cholmogory liba és Díszmadár Tenyészet vezetője. Szerinte nem kell feltétlenül két liba, elég, ha a házi kedvencként tartott lúd állandóan ott van a gazdája mellett.

A liba nagyon társas lény, tehát rögtön éreztetni kell vele, hogy mindenben számíthat a gazdira

– írta Péter, aki szerint fontos, hogy napos kortól foglalkozzunk a libánkkal. Amíg kicsi, addig mindig pár méteren belül tartózkodjunk. Kíváncsi vagyok, mit szólnának a VOUS-lányok, ha egyszer csak beállítanék egy kis csőrös kedvenccel, akinek külön helye lenne az asztalom mellett a szerkesztőségben és minden mítingre mögöttem totyogna.

„Kertes házban egyszerűbb a tartása kedvencként, mint lakásban, de az utóbbira is akad példa” – tette hozzá a tenyésztő. Hogy a szobatisztaságra való nevelést hogyan oldják meg, azt nem részletezte. A YouTube-on találtam olyan videót, ahol a liba házi kedvencként pelenkát visel, rákeresve: tényleg léteznek libáknak, kacsáknak, csirkéknek pelenkák, szóval ez a probléma is megoldható.

Fórumokat, bejegyzéseket olvasva végül arra jutottam, hogy bármennyire is szeretném, nem lesz ludam a lakásban. Ennél jobban tisztelem és szeretem ezeket a jószágokat, amelyek akkor érzik igazán jól magukat, ha van saját területük legelővel, tavacskával, levegővel. Egyelőre a libatartás álom marad, addig is nézegessétek meg velem a következő videót. Talán megértitek, miről meséltem eddig. 🙂

Objektum doboz

Ajánlott cikkek