Egyéb kategória

„A fiúk okosak, a lányok szorgalmasak” – szexizmus az egyetemeken

Múlt héten került szóba egy kávé mellett először, hogy az oktatásban még mindig mennyire erősen jelen van a szexizmus. Erre kicsit felkaptam a fejem, mert én – mivel hallássérültként egyébként sem hallottam sokat a környezetemből – nem tapasztaltam ilyen megnyilvánulásokat az oktatásban. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek, mint ahogyan az, hogy velünk nem fordult elő, nem jelenti azt, hogy mással nem fordult elő.

vous - 2017.02.12.
„A fiúk okosak, a lányok szorgalmasak” – szexizmus az egyetemeken

Ő konkrétan azt az esetet osztotta meg velem, amikor egy tanár bejött az órára, majd látva a csoport eloszlását – alig van fiú –, ilyet talált mondani:

Alig van fiú, csak lány? Na, hát akkor hiába jöttem ma tanítani.

Azon még jobban megrökönyödtem, hogy van olyan nézet, és ez el is hangzik a tanárok részéről, hogy a fiúk okosak, a lányok pedig szintén, de csak azért, mert szorgalmasak. Nos, be kell vallanom, hogy nálunk gyerekkorunktól kezdve az volt a természetes, hogy azt kommunikálták felénk a szüleink, hogy szerencsések vagyunk, mert jó a fejünk, nem kell órákat nyomorognunk a könyv felett, hogy „okossá váljunk”.

És igen, én is így tapasztaltam meg. Ha figyeltem órán, de nem tanultam, éppen úgy a fejembe mászott általánosban az anyag – alapos lustaság mellett is. Mert volt olyan is, hogy nem voltam szorgalmas, mert elegem volt abból, hogy duplán kell tanulnom a hallássérülésem miatt, és igen, olyankor tojtam a világra, tojtam a tanulásra. A testvérem dettó ugyanez az eset, pedig ő fiú, én meg lány vagyok.

Forrás:
pexels.com

Bevallom őszintén, teljesen ledöbbentem ezen a felfogáson, nálam annyira alap volt, hogy nemek között nem tesznek különbséget tanulás terén, hogy nem is feltételeztem, hogy van, aki ezt másképpen gondolja. Pedig ez nem ment fel az alól, hogy ezzel foglalkozzak.

A következő ilyen történetet már a VOUS-lányoktól hallottam, itt bent a szerkesztőségben. Azt mesélték, hogy egy férfi tanár azt mondta vizsga előtt a női diákjainak, hogy

aki mély dekoltázzsal és miniszoknyában talál jönni, azt meg fogja buktatni, mert szereti a szép lányokat, és újra szeretné látni őket.

Nyilván jó fej akart lenni, és arra akart célozni, hogy ne puskázzanak ilyen módszerrel (szoknyába varrt puska, egyéb ráhatás – igen, ilyen állítólag létezik), mert ha valaki így öltözik, akkor azt egyből puskázásnak veszi. Igen ám, de ez még a gender témában kevésbé járatos emberből is kiváltja azt a felszisszenést, hogy ú, ez azért elég szexista megnyilvánulás!

Mert mi van akkor, ha egy nő alapvetően ilyen stílusú ruhában érzi jól magát? Vizsgára öltözzön fel olyan ruhába, amiben nem érzi önazonosnak magát? Továbbá, miért kell egyáltalán azt feltételezni, hogy csak a nők akarnak puskázni, és csak azt kihangsúlyozni? Mi van a többiekkel, akik telefonnal próbálkoznak, vagy habogással, sírással próbálják kiváltani a kegyelemkettest?

Különben is, azt feltételezni, hogy a fent említett módon öltözött nők biztosan puskáznának az órán, egyúttal azt is sugallja, hogy aki miniszoknyát mer felvenni a hétköznapokban, az buta is. Ez nagyjából hasonlóan hangzik, mint az a felfogás, hogy aki miniszoknyát hord, az ne lepődjön meg azon, hogy megerőszakolják. 

erőszak

Tulajdonképpen hálásak lehetünk Bochkor Gábornak – beszéljünk a testszégyenítésről!

Nagy vihart kavart még tavaly Bochkor Gábor beszólása, ami Pierce Brosnan – egyébként gyönyörű – feleségét illette: hogy tudniillik Keely Shaye Smith egy „hirdetőoszlop”, s mivel így „elhanyagolta magát”, egyből „méltatlanná vált a párkapcsolatra”. Mi persze nem értettünk vele egyet, viszont szántunk egy cikket arra, hogy a testszégyenítésről beszéljünk. Itt olvashatjátok.

Ahogyan Barok Eszter írta a cikkébena  szexizmus a szótári definíció szerint a nemek közötti hátrányos megkülönböztetést jelenti. „Olyan megnyilvánulások összessége, amikor például az erőt, aktivitást, racionalitást, autonómiát hagyományosan férfias tulajdonságokként jelenítik meg, míg az ellentéteik – gyengeség, passzivitás, érzékenység, függőség, hisztéria – hagyományosan nőkre jellemzőek. Ebből egyértelműen látszik, hogy a férfinemhez sokkal pozitívabb tulajdonságokat társítunk, a nőket érintő negatív asszociációk pedig nemritkán valóban a nőgyűlölet irányába mutatnak.” Tökéletes példa rá ez a botrányos reklám is, amiről írtunk.

Persze nem kell ennyire messze menni, vannak sokkal finomabb megnyilvánulásai is a szexizmusnak, amelyek jelen vannak az oktatásban is. A sok kicsi pedig összeadódik, de erről is olvashattok Eszter fentebbi cikkében részletesen.

Ajánlott cikkek