Egyéb kategória

Fiatalság, bolondság? – őrült tettek, amelyekre szívesen emlékezünk vissza

Azt hiszem, mindenkinek van olyan emléke, ami utólag visszagondolva elég hajmeresztő, de életetek egyik mozaikképe lett, ami biztosan benne lesz abban a bizonyos filmben, ami a nagy vég előtt utoljára lepereg.

vous - 2017.04.29.
Fiatalság, bolondság? – őrült tettek, amelyekre szívesen emlékezünk vissza

Kellenek is ezek a pillanatok, ezek adják az élet sava-borsát, ettől lesztek ti igazán ti. Nyilván mindenkinek mást jelent az őrült kaland fogalma. Van, aki szerint a részeges történetek, míg van, akinek az, ha túllép a komfortzónáján. Nekem van mindkettőből sztorim bőven, részeges kalandjaim többségének az volt a lényege, hogy elöntött a túlburjánzó szeretet, és a telefonkönyvem minden szereplőjének elárultam, mennyire kedvelem őt, és miért. Másnap eléggé józanító hatással bírt, amikor eszembe jutott, hogy miket is írogattam. És kiknek. 

Ami a komfortzónámat illeti, azt hiszem, az egyik őrült kalandom az volt, amikor Erdélyben megmásztam egy elég meredek dombot, egy kapaszkodni képes kézzel, meg elég rossz egyensúlyérzékkel. Az élmény maradandó volt, a kilátásért megérte – még akkor is, ha néha elöl húztak, hátul toltak.

Objektum doboz

Eszter és a vonatozás

A szerkesztőségben is beindult a nosztalgiavonat, mindenki tudott mondani egy-egy olyan sztorit, ami őrületes és kalandos volt. Főszerkesztőnk, Eszter például egy vonatozást élt meg őrült kalandnak.

„Nulla alvással sétálgattunk a fősulis csoporttársaimmal az olasz–svájci határon oda-vissza. Tanulmányi úton voltunk kint, olyan vonatjeggyel, amivel bármennyit lehetett utazni az országban, és volt másfél napunk a hazautazás előtt.

Hárman úgy döntöttünk, hogy nem pihenéssel töltjük, hanem akkor már vonatozgatunk éjjel-nappal.

Luganót, Locarnót, Liechtenseint is kipipáltuk, éjjel nem az állomáson aludtunk a következő vonat indulása előtt, hanem egy domboldalban az olasz–svájci határ mellett.

Borra nem volt pénzünk, de az a diós kenyér meg olcsó sajt, amit tudtunk venni hárman, életem legfinomabb kajája volt (olyan éhes voltam).”

Objektum doboz

Emcsi és az útellenőrzés

Nem, nem, tudjuk, hogy Emcsi milyen huncut és vagány, de nem csukták le embercsempészetért. Ellenben ő szeretett volna ellenőrizni másokat. Némi, khm, „málnaszörp” hatására.

Egyszer huszonhárom évesen, részegen, fényes nappal közlekedést irányítottam Siófok forgalmas kereszteződésében. Fürdőruhában azt kiabáltam, hogy ITT ÚTELLENŐRZÉS VAN! 

Szerencsére beszedtek a barátaim, mielőtt mások elvittek volna.”

Zsófi és az első nagy szerelme

Ha azt hittétek, hogy a szerelmes egymásra találások már unalmasak, akkor fotósunk, Zsófi története erre rácáfol. Ha ettől nem, akkor semmitől nem olvad el a fagyi a kezetekben.

„Életem első nagy szerelme jól megszivatott. Pár hét randizás után azt mondta, elmegy egy helyre a városban, és ott lesz öt és hat óra között. Ha összeillünk, megtalálom, ha nem találom meg, szakítunk.

Én biztosra mentem, és körbetaxiztam az összes olyan helyet (kb. 6–8 különböző helyszínt), ami opció lehetett, egyetlen hely kivételével, amire már nem jutott idő.

Hazaérve ezt megírtam neki, erre átjött, hogy ő ott volt a kihagyott helyen, aztán jártunk két évet.

Objektum doboz

Mojzi és a tilosban strandolás

Én úgy veszem észre, hogy a legtöbb embernek van tilosban strandolós sztorija. Ez az élmény nekem kimaradt, pedig tényleg klasszikus tinisztori. Mojzi például egy történetet húzott elő a tarsolyából, ami úgy kezdődik, hogy: „Egyszer belógtunk a strandra éjjel. Nagyban iszogattunk a medencében, amikor megjelent a biztonsági őr a kutyájával.

Mondta, hogy azonnal távozzunk, de a kutyát otthagyta. Ki sem mertünk menni a medencéből, aztán egyszercsak felkerekedtünk, és sietve átmásztunk két kerítésen.

Objektum doboz

Nektek mi volt a legőrültebb kalandotok, amit átéltetek?

Ajánlott cikkek