„Ha topot viselek, nem veszek alá melltartót. Ha melltartót viselek, akkor csak az van rajtam.” Nem Rihanna elhíresült mondata ihlette a cikket, hanem az, hogy tegnap bevállaltam a #nobradayt a szerkesztőségben. És máris hazudtam is.
Ugyanis nem bevállaltam, hanem nálam rendszeres, hogy nem viselek melltartót. Persze, megvannak a szabályok, amelyekhez ilyenkor is ragaszkodom. Nem vagyok ugyanis sem Rihanna, sem Kate Moss, sem pedig Jane Birkin. A minap azért kaptam kedvet, mert az Amerikai istenek című sorozatban a (bizarr lesz) halott feleséget alakító színésznő végig egy ujjatlan topban flangál melltartó nélkül. Oké, neki A kosaras mellei vannak. És itt el is érkeztünk az első bökkenőhöz.
Bizonyos mellméret fölött egészségügyi okokból nem ajánlják a melltartó nélküli mindennapokat, mivel a kötőszövetet erőteljesen megterheli a melltartó nélküli lét.
Az esztétikai szempont teljesen más kérdés. 2017-ben valószínűleg párhuzamosan van jelen egymás mellett két meghatározó hang. Az egyik klasszikus illik-nem illik szabályokon, protokollon, dress code-on alapul. A másik azt mondja, nehogy már bárki megmondja, mibe csomagolom, vagy éppen nem csomagolom a testemet. Hagyjuk abba, hogy egymást alázzuk a kinézete vagy az öltözködése miatt.
Közhely vagy sem, a kettő között van az út, amin szerintem jelenleg járni érdemes. Azt gondolom, hogy a kényelem és a szabad önkifejezés nem minden esetben írhatja felül az illemet. Vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem lehet komolyan venni azt, aki melltartó nélkül jelenik meg és – nagyon fontos kitétel következik – ez látszik is. Gondoljatok csak bele: találkoznátok úgy ügyfelekkel, elmennétek úgy megbeszélésre, vagy beszélgetnétek úgy a főnökötökkel, hogy nincsen rajtatok melltartó, és ez teljesen nyilvánvaló?
Szerintetek mit érezne a veletek szemben ülő?
Azt nem tudom, de egy biztos: nem a mondanivalótokra figyelne. Lehet sajnálkozni hosszasan efölött, de még mindig egy olyan világban élünk, ahol számít a megjelenés. Másrészt a megjelenés olyan alapvető kommunikációs eszköz, amellyel nagyon könnyen alakíthatunk ki magunkról előnyös képet, vagy zavarhatunk össze másokat. Az megint másik kérdés, hogy mikor érdemes ezzel kísérletezni. Valószínűleg nem akkor, amikor azt szeretnénk, hogy komolyan vegyenek bennünket.
Én azt gondolom, hogy tudni kell, mikor és hogyan lehet melltartó nélkül megjelenni. Ehhez szükségetek lesz stílusérzékre, önkritikára, és arra, hogy tudatában legyetek annak, a megjelenésetekkel folyamatosan kommunikáltok magatokról, és az sem mindegy, kik és hogyan értelmezik az általatok küldött kódokat.
És akkor a munkahelyi melltartómentes napok „szabályairól” röviden.
1. Nem mindegy, milyen színű az anyag
A sötétebb anyag egyértelműen előnyösebb, ugyanígy a kacifántosan mintás anyagok is a barátaitok lehetnek akkor, ha melltartó nélküli napot tartotok. A mellbimbótokat eltakarhatjátok mellbimbótapasszal is, amely ma már szinte bármelyik fehérneműboltban beszerezhető. De ezzel tényleg nem kell foglalkoznotok, ha a ruha színe és anyaga nem láttat, de még csak nem is sejtet semmit. Tapasztalatból beszélek.
2. Nem mindegy, milyen vastag az anyag
Egy pillanat alatt tönkrevágja a szabadság és felszabadultság érzését, ha beindul az irodai légkondi és feszengeni kezdtek. Válasszatok olyan anyagot, amely kicsit vastagabb, merevebb, nem ad ki minden formát azonnal. A lenge anyagok szóba se jöhetnek.
3. Nem mindegy, milyen kivágott a ruha
Ez szerintem akkor sem mindegy, ha éppen melltartót viseltek – ebben a korábbi cikkben kitértem már rá. Ha viszont melltartó nélküli napot tartotok, akkor erre különösen figyeljetek oda.
Ha nem szeretitek a melltartót, de nem akartok melltartó nélküli napot tartani, akkor is van megoldás. Ebben a korábbi cikkben összegyűjtöttük ezeket.
