Én hosszú ideig voltam vega, amit muszáj volt a nagy többség előtt titkolnom, mert amint kiderült, hirtelen körülöttem mindenki önjelölt táplálkozási tanácsadóvá vált. Komolyan, szerintem azok nem kapnak annyi kéretlen tanácsot az életük során, akik napi több tábla csokit benyomnak, mint azok, akik úgy döntöttek, nem esznek többé húst. Hogy miért bosszantja ez ennyire az embereket, számomra elképzelhetetlen, mindenesetre ha legközelebb vegetáriánussal találkoztok, inkább vegyetek egy jó mély levegőt, és számoljatok el háromig, mielőtt ezeket a kérdéseket felteszitek.
Igazából teljesen mindegy, hogy az ember egészségügyi okokból, állatbaráti szeretetből vagy puszta kíváncsiságból dönt amellett, hogy „leteszi" a húst, fel kell készülnie rá, hogy ha ez kitudódik, valamiért mindenki őrült szektásnak fogja tartani. Halmozott hátránnyal indulnak azok, akik egyszerre férfiak és vegetáriánusok, hiszen húsevés = maszkulinitás, pláne a magyar társadalomban, szóval mindent összevetve elég kellemetlen tud lenni ez a vegadolog.
Az olyan „vicces” beszólások pedig külön cikket érdemelnének, mint az „én nem eszem el a nyulak elől a zöldséget” vagy a „hmm, nem tudod, mit hagysz ki”, gusztustalan, túlartikulált csámcsogással körítve. De amitől tényleg minden vegetáriánus eldobja az agyát, azok az alábbi kérdések.
1. Nem hiányzik a hús?
2. Te állandóan csak köretet eszel?
Ugyanezen a témán már 2015-ben is kiborultak a vegánok
A cikket ITT tudjátok elolvasni.
3. És hogyhogy nem halsz éhen?
4. Egy kis szaftot sem kérsz?
(Spoiler: attól még, hogy valamiből kiszeded a húst, nem lesz vega!)
5. Halat azért eszel, ugye?
Fogalmam sincs, miért gondolják sokan, hogy a hal nem hús. Ha ti tudtok erre valami magyarázatot, írjátok meg!