Történetek, amik rólunk szólnak. Rólunk. Nőkről, férfiakról. Családokról. Gyerekekről. Emberekről, akik soha nem váltak családdá. Szerelmekről. Csalódásokról. Hűségről és árulásról. Rólunk. Mindannyiunkról. Eszter írta meg nekünk gondolatait az éretlen férfiakról és a magabiztos nőkről.
Ha körbenézek, szinte csak bizonytalan, gyenge férfiakat látok erős, sikeres és gyönyörű barátnőim mellett, így nem csoda, hogy időnk nagy részét azzal töltjük, hogy őket elemezzük.
Nem állítom, hogy én soha életemben nem aláztam még meg senkit, mert sajnos előfordult.
Kinyomtam a telefont, eltűntem, hazudtam, letagadtam magam, sőt, csináltam ennél még rosszabbat is. Valószínűleg egyikünk múltja sem makulátlan, ha mélyen magunkba nézünk, biztosan találunk szégyellnivaló momentumokat bőven.
Mentségünkre legyen, ezeket a bűnöket legtöbben a húszas éveink elején követtük el, amikor még azt gondoltuk, nekünk mindent lehet, büntetlenül játszhatunk mások érzéseivel, szívével. Életével. De azok az idők elmúltak, felnőttünk lassan, nemcsak testileg, de érzelmileg is, mi is kaptunk hideget-meleget, és ráeszméltünk, hogy nem törölhetjük bele a lábunkat senkibe ezen a bolygón, pláne abba, akit közel engedtünk magunkhoz.
És azt gondoltuk, mostantól kezdve a világ is így viszonyul majd hozzánk, tisztelettel. De sajnos nem így lett. Elmúltak a húszas, lassan a harmincas éveink is, én körülnézek és minden kapcsolat, amit látok magam körül, ugyanarra a sémára épül fel, csak páronként más-más színben, fokozatban és intenzitással:
erős, sikeres nők és mellettük, inkább felettük olyan férfiak, akik gyakorlatilag sportot űznek abból, hogy gyötörjék a párjukat. Minket.
A cikk itt még nem ért véget! A folytatást ide kattintva a Ridikül oldalán olvashatjátok tovább.
