Ha jobban belegondolunk, mindannyian ugyanazt szeretnénk, ha a párkapcsolatunkról van szó: legyen harmónia, működjünk jól együtt, szeressük egymást és élvezzük egymás társaságát, mindig legyünk a másik számára szórakoztatóak, érdekesek és izgalmasak. Na, de azt is tudja mindenki, hogy ez naiv ábránd, a legsziruposabb romantikus filmek végefőcíme. A valóság ennél sokkal… valóságosabb – veszekedésekkel, vitákkal. De vajon mennyi fér bele ebből egy jól működő kapcsolatba?
Veszekedés és vita nélkül nincs jól működő párkapcsolat. Ha sosem vitatkoztok vagy veszekedtek, akkor vagy egy filmben éltek vagy valamit nagyon a szőnyeg alá sepertek, és valamit nem mondtok ki a másiknak. Valami valószínűleg zavar benneteket – lehet, hogy túlságosan apróságnak tartjátok megemlíteni. Pedig sok kis apróságból is készülhet óriási bomba, ami aztán egyszer csak robbanni fog.
Egy kapcsolat akkor működik jól, ha
Van, akinek ez jobban megy, van, akinek nehezebben, de begubózni egyenesen tilos. Na, de mikor sok a veszekedés? És mikor érdemes azon is elgondolkodni, hogy az adott kapcsolatnak van-e egyáltalán jövője?
Mivel minden kapcsolat más, mindegyik dinamikája eltér egymástól, így lehetetlen konkrét számot mondani.
Arra érdemes figyelni, ha a vita vagy a veszekedés nem előre visz benneteket, hanem rombolóan hat – ráadásul ez az időszak terhelően sokáig tart. A legtöbb esetben ez az a pont, ahol a párosnak érdemes elgondolkodnia: biztos, hogy ez jó felé viszi őket? Biztosan ezt akarják? Miért is veszekednek folyamatosan? Biztosan ki lehet ebből törni? Mi is a valódi ok?
Mindent összegezve: összeveszni lehet, összeveszni kell, összeveszni addig érdemes, amíg előre visz. Abban a pillanatban, hogy rombolóan hat: álljatok meg. Onnantól veszélyben lehet a kapcsolatotok.
