Egyéb kategória

Eltitkolt gyerekek?

Aki gyereket vállal, szinte biztos, hogy előbb-utóbb abba a helyzetbe kerül, hogy vissza kell térnie a munka világába. Most tekintsünk el azoktól, akik vagy annyira szerencsések, hogy a család megengedheti magának az egy keresetet, és tekintsünk el attól a szerencsés állapottól (döntéstől) is, amikor egy anyuka sok gyereket vállal és úgy dönt: a család lesz a munkahelye.

vous - 2019.01.18.
Eltitkolt gyerekek?

A legtöbben azonban ma a család/karrier egyensúlyát szeretnék megtalálni. Leginkább azért mert kell a pénz, és azért is, mert sokan vannak, akik egy-egy választott hivatásban szeretnének fejlődni, sokat adni a világnak. De mi a helyzet akkor, ha éppen a család, a gyerekek létezése akadályozza meg a hivatástudatot, egészen konkrétan, ha azért nem kap munkát egy anyuka, mert a munkáltató (tilos persze, tilos…), de még véletlenül sem választja azt, akinek kicsi gyereke van. Pláne nem, ha azt a kicsi gyereket a nő EGYEDÜL neveli, gondozza?

Nemrég egy ezzel a kérdéssel foglalkozó felvetést olvastunk a neten, és minket is foglalkoztat a gondolat, vajon mi a jó megoldás egy esetleges állásinterjún? Tárjuk fel a valóságot és őszintén mondjuk el, hogy van 1-2, sok gyerekünk, akiket EGYEDÜL nevelünk és ezzel a hazai körülmények között nagyjából ki is írtuk magunkat a legálisan vállalható munka világából, vagy maszatoljunk, hímezzünk, hámozzunk…. vagyis titkoljuk el, hogy a gyerekgondozás robusztusabb része bizony a mi vállunkat nyomja.

Tudjuk: a munkáltató "hivatalosan" nem kurkászhat a családi állapotunkban, és az is lehet, hogy az interjú napján még mellettünk áll a gyerek édesapja, de másnap már nem. De ismerjük a gyakorlatot is: a legtöbb cég, a legtöbb munkáltató nagyon is ódzkodik a kisgyerekes anyukák foglalkoztatásától, és ugyan az elutasítás "hivatalos" okaként nagyon ügyesen ezt soha nem jelölnék meg, de akik már voltunk hasonló cipőben, mindannyian tudjuk, mikor szűkült résnyire az interjúztató céges munkatárs szeme…. melyik kérdésnél jött el a pillanat, amikor úgy vettek búcsút tőlünk, hogy nem voltak kíváncsiak képességeinkre, szaktudásunkra, valódi terhelhetőségünkre sem. A könnyebb út a munkáltató számára nyilván az, ha olyan személyt választ, akivel nem kell különösebben kooperálni, akit extra módon lehet terhelni és aki nagy valószínűséggel nem csap az asztalra, mert nem és nem és nem tud tovább maradni, mert a gyerek az oviban vár.

Szóval, ti hogy látjátok? Milyen tapasztalataitok vannak ezen a téren? Mert velem megtörtént, hogy amikor konkrétan rákérdeztek, hogy vajon van-e gyerekem (akkor már 3 fiam volt), akkor széles mosollyal visszakérdeztem: "Miért kérdezed? Talán itt van munkahelyi óvoda??? Meg tudjátok oldani?" Természetesen NEM engem vettek fel és nem is javaslom az ennyire provokatív válaszadást, de azt hangsúlyozni szeretnénk, hogy ne legyen belső vihar abból, ha a munkáltató kérdést egyszerűen eleresztitek a fületek mellett, vagy csillogó szemmel csak annyit mondtok: "Van persze, de van annak a gyereknek apja is."

Ajánlott cikkek