Itt állok előtted felnőtt nőként, és nem tudom, hogyan szeresselek. A csillagokat is lehoznád nekem az égről, de nem tudom, hogyan is fogadhatnám el. Most megosztom veled a titkom, és csak remélni tudom, hogy itt maradsz mellettem és elfogadsz.
Tudom jól, hogy néha nehéz velem, de ahhoz, hogy megérts engem, ismerned kell azt is, hogy honnan jöttem. Tudod, a mi családunkban egy kicsit másként mentek a dolgok, mint nálatok. Én nem ismerem, milyen a feltétel nélküli szeretet…
Esténként nem várt rám mese, sem jó éjt puszi, a rémálomból felébredve két nyugtató kéz. Vagy reggelenként egy lelket melengető, forró kakaó. Nem tudom milyen egy szülinapi buli, vagy hogy egy család mit csinál egy nyaraláson. Nem ismerem az érzést, amikor az évzárón büszke szemek tapadnak rám, a fagyi ízét a színötös bizonyítványom után. A dicsérő szavakat sosem írtam fel lelkem kis szótárába, és a szerető kezek melegségét csak hírből ismerem.
Rengeteg az olyan csodás érzés és pillanat, amiről mesélni nem tudok, de ha kérdeznéd, sok mindent ismerek…
Tudom, milyen lefeküdni üres hassal a félelemtől, elrejtőzni a bántó kezek elől. Dolgozni a földeken egész nyáron át, majd hazudni, hogy ismered a Balaton illatát. Tudom, milyen érzés gyorsan felnőni, és a felnőttek problémáival szembesülni. Ismerem az érzést, amikor szégyelled a tested, mert mindennap rámutatnak a hibáira. Tudom, milyen elfojtani a bánatom, visszatartani egy könnycseppet és megvágni egy eret. Nem idegen számomra az sem, ha tudatják velem, mennyibe kerül a ruháztatásom, az étkeztetésem, az iskoláztatásom, az egész életem, és ennek ellenére, mégsem érek semmit.
Túléltem és megerősödtem. Felnőttem, mert muszáj volt.
De a kisgyerek, akit nem szerettek, nem tudott felnőni. A gyermekeket a szeretet táplálja, e táptalaj nélkül nem nőnek akkorára, hogy elérjék az eget és a csillagokat.
Tudod, felnőttként igyekszem felnevelni a bennem élő kisgyermeket, és minden szeretetem ellenére, a sebei nehezen gyógyulnak. És most itt vagy, teljes lényeddel próbálsz szeretni, és ettől megijedek. Hiszen az, aki eddig azt gondolta, nem érdemes a szeretetre, nem tudja elfogadni, hogy ez nem így van. Kérlek, légy hozzám türelmes, hagyd hogy meggyógyítsam magam, és meglátod majd, elhagyva múltam mérgező bölcsőjét, megtanulom, hogy kell szeretni és szeretve lenni.
