síró nő

Azért vagyok meddő, mert tönkreteszel..

A kapcsolatom mostanra olyan szoros lett a fürdőszoba padlóval, mintha folyamatosan mágnesként visszahúzna magához, mert végül is mindig itt kötök ki. Próbálkozunk, reménykedünk én talán kicsivel jobban. Várunk, majd előbb én, aztán te csalódsz, majd veszekszünk, te elmész itthonról, és én visszakerülök ide, lentre.

Felhúzott lábakkal támasztom a falat, és itt ülve merengek azon, hogyan kellett volna másképp csinálnunk, hogy működjön.

Tudom, hogy volt egy közös tervünk, amit együtt álmodtunk meg és amibe együtt vágtunk bele: lakás, házasság, család. Az első kettőt teljesítettük is az évek alatt. Most következne a családalapítás, de nem tudom hogyan tovább. 

Eszméletlenül örömteli és hatalmas meglepetés volt, amikor arra értem haza hosszabb távollét után, hogy te elkezdted berendezni és kifesteni a gyerekszobát, ezzel utalva arra, hogy most már szerinted készen állunk és vágjunk bele. 

Nem éreztem mást csak kínt, félelmet és csalódottságot.
Nem éreztem mást csak kínt, félelmet és csalódottságot.
Forrás:
Canva

Elkezdtük az alapoknál: megbeszéltük, hogy a rendszeres szerelmeskedés mellett több alkalommal szexelünk majd, amikor termékeny vagyok, biztos, ami biztos. De csak nem akart összejönni. Ezután elmentünk mindketten orvosi kivizsgálásra, ahol megállapították, hogy minden rendben van velem is és veled is, annyi a dolgunk, hogy próbálkozzunk. 

Lelkesen vetettük bele magunkat a hálószobai dolgokba a megbeszéltek szerint, de nem történt semmi.

Sikertelenséget sikertelenségre halmozva reménykedtünk egymást vígasztalva, hogy legközelebb majd tuti sikerül. De nem így lett. Ezek után fokozatosan, először észre sem vehetően, elkezdtek csökkenni az együttléteink a termékenységi héten kívül. Arányaiban nézve, ahogy jöttek a negatív tesztek minden hónapban, úgy csökkentek az alkalmak is kettőnk között. Ezzel együtt pedig idővel eltűnt az a boldogság, izgatottság és akarás is, ami miatt bele szerettünk volna vágni ebbe. A folyamatos nyomás, teljesíteni és megfelelni akarás miatt elveszett belőlem a motiváció, eltűnt a közös jövőkép, a család és a boldogság iránti vágyam. 

Nem éreztem mást csak kínt, félelmet, csalódottságot és azt, hogy már nemcsak fizikálisan vagyok folyton a padlón, hanem lelkileg is...

A szürke hétköznapok egymást követték. Te egyre kevesebbet voltál itthon, én egyre többet voltam magányos. Amikor pedig itthon voltál, akkor is csak veszekedtünk, mert te már mindenért engem okoltál. A veszekedéseink pedig mindig ugyanúgy végződtek: kilyukadtunk a baba-témánál. Olyanokat vágtál a fejemhez, hogy direkt nem akarok teherbe esni, mert ezzel is csak neked akarok keresztbe tenni, mert tudom mennyire vágysz a családra, arra hogy apa lehess. Azt is mondtad, hogy inkább elmész itthonról, minthogy nézned kelljen engem, mert csak az újabb kudarcra emlékeztetlek... 

Fáj minden egyes tekintet, amiből süt a sajnálat.
Fáj minden egyes tekintet, amiből süt a sajnálat.
Forrás:
Canva

Az ilyenkor eszedbe sem jut, hogy nekem is ugyanúgy fáj, vagy talán még jobban is, mint neked. Én értem, hogy szerinted mindennek én vagyok az oka, miattam nincs családunk, miattam nincs öröm az életedben. Bele sem gondolsz abba, hogy ezzel csak rontasz az egészen és az esélyeinken? Ezzel már teljesen tönkreteszel… 

Nekem is fáj, hogy nem jön össze. Fáj minden egyes tekintet, amiből süt a sajnálat. Fáj minden egyes szó, amit anyukád úgy mond, hogy azt hiszi nem hallom, pedig pontosan és tisztán szoktam hallani, amikor azt mondja neked, hogy válj el és keress egy IGAZI nőt, aki meg tudja adni neked a családot. Fájnak a poénok, amiket a barátaid ezzel kapcsolatban sütnek el, amikor itt vannak, és amiken te is úgy nevetsz mintha semmiség lenne. Fáj tőled az összes bántó gondolat, amit a fejemhez vágsz, amikor újra és újra sírva közlöm veled, hogy most sem sikerült. 

De nyilván nem jut eszedbe egy hasonló gondolat sem, hiszen akkor most nem a barátaiddal lennél ki tudja hol, hanem velem, itt a fürdőnkben, a padlón

Anna történetét Szabó Léda jegyezte le.