John Harvey Kellogg a reggelizőpelyhek és müzlik atyja. A mai napig létező és sikeres vállalat egyik alapítójának azonban korántsem a könnyen elkészíthető reggelivel való haszonszerzés járt a fejében, hanem az, hogy eltérítse az embereket az önkielégítés bűnétől. Megdöbbentő sikersztori.
A bevezető alapján nehéz lehet összekötni, hogy hogyan kapcsolódik a kukoricapehely a testi vágyakhoz, és most nem az étkezésre gondolunk. Ahhoz, hogy átlásd a teljes képet, először meg kell értened Kellogg világnézetét, és az alapjául szolgáló hibás tudományos hitet.
J. H. Kellogg, vegetáriánus orvos
Kellogg sikeres orvos és polihisztor volt, aki 1852-ben született, sikeres orvosként praktizált. Véletlen sikerének története 1876-ban kezdődött, amikor a Battle Creek Szanatórium vezetője lett. Sikeresen működtette, lényegében egy egészséges luxusszállót hozott létre, de a rászorulókat is ugyanúgy befogadta, ahogy egy hithű vallásos embertől illik. Kellogg nemcsak a vallásos értékekben hitt, hanem a vegetáriánus étrend és a forradalmi, de nem kegyetlen orvoslásban.
Utóbbiak voltak a szanatórium sikerének kulcsa, előbbi pedig a kukoricapehely születésének az oka. Ugyanis Kellogg megszámlálhatatlan egészségügyi problémát tulajdonított az önkielégülésnek, és a legjobb ellenszerének az ízetlen ételeket gondolta.
Megszületik a kukoricapehely
A századforduló idején, egy véletlen folytán, maradék, száraz tésztából készült az első kukoricapehely, ami – Kellogg nagy örömére – nagyon íztelen volt. Innentől kezdve előszeretettel írta fel a betegeinek, amit ők meglehetősen megkedveltek, és távozás után levélben rendelték házhoz. Öccse, aki az intézet könyvelője volt, Will Keith Kellogg felismerte a lehetőséget, és üzletet akart csinálni belőle.
Az idősebb testvérnek ez nem tetszett, nem akart nyerészkedni. Végül Will meggyőzte, és kivásárolta bátyját a közös cégből, és 1906-ban megalapította a mai Kellogg’s elődjét, ami 1909-től viselte a család nevét. S hogy mi történt a testvérekkel? Nos, nem csak prédikáltak, hanem ők is egészségesen, vegetáriánusként éltek, aminek köszönhetően mindketten kilencvenegy évesen hunytak el. Mindketten a középkor kapujában voltak, amikor elindultak a siker útján: tanulság, hogy sosem késő belevágni egy jó üzletbe!
