A válások jó esetben szomorú, legrosszabb esetben keserves és emberhez méltatlan történetek, amikben ritkán jár jól minden érintett. A legrövidebbet viszont legtöbbször a férfiak húzzák, ha gyámügyi kérdésekről van szó.
Sajnos a világ elkeserítően igazságtalan tud lenni mindkét nemmel. A nők esetében az erőszak utáni áldozathibáztatás, az eredmények folyamatos semmibevevés vagy a munkahelyi diszkrimináció mind olyan dolgok, amelyekkel a férfiak sokkal ritkábban találkoznak. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az élet más területein nem érné hátrányos megkülönböztetés a férfiakat.
Az „erősebb” nem
A fiúk már születésüktől kezdve azt tanulják, hogy az érzelmeiket jobb magukba fojtani, hogy ők nem sírhatnak, idősebb korukra pedig végképp nem oszthatják meg a világgal, hogy mi zajlik a lelkükben. Valószínűleg ennek a továbbfejlesztett változata az, hogy a férfiakat nem érdekli a gyereknevelés, és csak az anyjuk mellett vannak igazán jó helyen a gyermekek.
Pedig ez nem így van, egy jó apa sóvárog, hogy hazamenjen munka után a gyerekéhez, tolakodik a dugóban, megpróbálja elérni a korábbi buszt, hogy időben érkezzen fürdetéshez.
A férfinak nemcsak az a dolga, hogy pénzt vigyen haza, csak sokaknak egyedül a hétvége adatik meg, hogy igazából szülők lehessenek.
A bíróság előtt nem egyenlőek a nemek
A fenti sztereotípiák, hitek azok, amik a gyámügyi kérdésekre is erősen hatnak. Hiába lenne jobb helyen az apja mellett egy gyermek, a bíróság akkor is az anyjának fogja ítélni a felügyeleti jogot. Ez még nem is akkora tragédia, ha vitamentes volt a válás, de mint tudjuk, sokszor nem azok.
Ilyenkor gyakran elkezdődik az apák kínzása és meghurcolása, ami a legjobb embert is megkeseríti. A látogatási idők rendszeres átvariálása, a gyerek rejtegetése az apja elől különböző kitalált indokokkal, mind-mind azért, hogy a másiknak rossz legyen. Illetve azért, mert az anya mindezt megteheti. Mert ez ellen tehetetlen egy férfi, ha nem szélsőségesek ezek az esetek, és nem veszélyeztetik a gyermeket, akkor soha nem fogják az apának ítélni a felügyeleti jogot.
Lesz valaha igazság?
Persze, lehet azt mondani, hogy majd a gyerek eldönti kivel akar lenni, de hány kisgyerek lenne képes önszántából elhagyni az anyját? Még kamasz fejjel se merik ezt kimondani, hiába tudják, hogy jobb lenne nekik az apjuknál.
Sajnos, a válóperek és gyámügyi kérdések soha nem lesznek fekete-fehér ügyek, a bíró előtt sokszor nincs is helyes megoldás, mert mindkét szülő megkeseredett szörnnyé változott. Viszont éppen ezért fontos, hogy megértse mindenki, hogy se a nőnek, se a férfinak nem szabad a gyereken keresztül bosszút állni a másikon.
A válás a felnőttek ügye, a gyerekeinket ne keverjük bele.