Munkaügyben mentem a céghez, ahol dolgozott, egy több napos továbbképzésre. Többek céges telefonszámát is el kellett kérnem, amíg ott voltam, az övé is köztük volt. Nem nyomult rám, de sokat beszélgettünk abban a pár napban, és nem rejtettük véka alá, hogy tetszünk egymásnak.

Napokkal később a nap közepén kaptam tőle üzenetet, amire örömmel válaszoltam. Innentől kezdve minden hétköznap folyamatosan írtunk egymásnak, de hamar egyértelművé vált, hogy házas. Meg akartam szakítani a kapcsolatot, de mégis rávett, hogy találkozzunk. Engedtem neki, pedig nem kellett volna.

Elkezdtünk találkozgatni, és nem volt megállás. Tudtam, hogy rosszat csinálok, de amint megláttam, minden aggályom szertefoszlott. Kedves volt, szerető és vicces. Soha senkivel nem volt még olyan jó az ágyban, mint vele. Életem legszebb pillanatait éltem át, csak éppen más kárára. Egy gyerekes nő bánatára, akire nem akartam gondolni, mert hánynom kellett magamtól. 

Viszont sohasem tőle, ő tökéletes volt. Azt mondta, hogy szeret; hogy a felesége iránt már nem érez semmit; hogy ha nem lennének a gyerekek, már elhagyta volna, de miattuk még nem teheti; hogy csak velem akar lenni. Újra és újra megbeszéltem vele ezeket, és mindig csak egy karnyújtásnyira volt, hogy végre egymásé legyünk, de sohasem elég közel.

Közben mindvégig tudtam, hogy ez az egész hazugság. Már rég elhagyta volna a feleségét, ha komolyan gondolta volna kettőnk kapcsolatát, vagy nem lépett volna félre velem, ha igazán fontos lenne neki a családja. Mindig a két oldal között ingázott, hazudozva. Engem sem akart elengedni, de sem a felesége előtt színt vallani.

Mindig visszacsábított valahogyan, majdnem két évig. A legrosszabb az, hogy őt szeretem, és magamat utálom. Holott ő az, aki tönkretett engem, és kockáztatta családját, ő keresett kalandot, ő az aki a hétvégén minta családapaként tetszeleg, hogy hétköznap félreléphessen. Még sajnáltam is amiatt, hogy feleségével nem szeretkeznek és beszélgetnek, mert tudtam, hogy én ezt megadnám neki.

Először ki akartam tálalni a feleségének, hogy ne legyen más választás előtte, csak én. Persze féltem attól, hogy emiatt engem is el akar hagyni. Szóval vártam rá, mindhiába. Végül most vettem a bátorságot, hogy én magam cselekedjek, de nem úgy, hogy tönkretegyem a családját. Nem, ő ezt már megtette, és egyszer utol fogják érni a hazugságot. Csak én akkor már nem leszek ott.

Forrás: Unsplash.com

Rájöttem, ha én akkor nemet mondok, keresett volna mást. Igen, én voltam a szeretője, én voltam a boszorkány, aki elszeretett egy házas férfit, de nem én voltam, aki elcsábította. Ő keresett valakit, akivel izgalmas együtt lenni, akivel nincsenek felelősségek, akit bármikor figyelmen kívül hagyhat, majd újra és újra megkaphat.

Behálózott, elhitette velem, hogy van jövőnk, csak azért, hogy engedelmes legyek, hogy mindig reménykedve várjam, amikor visszajön hozzám. Soha nem fogom megbocsátani magamnak amit tettem. Tettestárs voltam egy megbocsáthatatlan bűnben, amiért nem tudok eleget szenvedni. Ha van igazság, fogok is, de remélem az élet nem engem fog sújtani, hanem inkább a feleségnek és a gyerekeknek fog segíteni, hogy egy őszinte és szerető életre leljenek.