szőke lány

Miatta hagyott el életem szerelme: Tényleg jobb lenne nálam?

Annyi év próbálkozás után, azt hittem megtaláltam, aki tökéletesen illik hozzám. Ő viszont nem így gondolta, és elhagyott egy másik nőért.

A korábbi pasijaimhoz képest izgalmas és vad. Sugárzott belőle a magabiztosság, nem törődött a társadalmi elvárásokkal. Szinte rendszeren kívülinek tűnt. Csodálattal hallgattam a történeteit, lenyűgözött az élettapasztalata. Egyszerre volt metszően éles a humora, de szórakoztatóan találó is. Határozott és szenvedélyes volt az ágyban, ő irányított, és ezt élveztem. A hétköznapokban is ilyen volt a személyisége.

Idővel megmutatta az érzékenyebb oldalát, a belsőbb gondolatait is, és úgy éreztem, hogy megtaláltam azt a férfit, akire fel tudok nézni, aki mellett nem tudok unatkozni. Akinek az illatától és a bőre érintésétől egyből bevadulok. 

Kellett pár kompromisszumot kötnöm, hogy beilleszkedhessek az életébe, de úgy voltam vele, hogy megérte minden áldozat, csak, hogy vele lehessek.

Aztán hirtelen eltűnt. Egy utazás után nem jelentkezett többet, annyit írt, hogy majd keres, ha jó neki. De nem tette többet. Azt hittem, ennél többet érdemlek ennyi idő után. Egy rendes búcsúra sem szánta rá az időt. Nem tudom, hogy nem akart konfrontálódni, vagy csak ennyire nem számítottam már akkor, de a hallgatásával lezárta a kapcsolatunkat.

Mégis, ez az aljasság ellenére is, úgy éreztem, hogy ő volt életem szerelme. Bármennyire is fáj.

A következő tőrdöfés az volt, amikor kiderült, hogy egy másik nő miatt hagyott el. Miatta nem akart már velem lenni. Nem tudom, hogy az utazás alatt melegedtek-e össze, vagy már amúgy is ismerte. Nem érdekelt, mert nem számított.

Az foglalkoztatott, hogy mit tud ő, a titokzatos másik nő, amit én nem? Miben jobb?

Meglepetésemre külsőre hasonlítottunk, ugyanaz a típus voltunk, így azt kilőhettem, hogy sokkal szebb lenne nálam. Hasonlóan művészibb beállítottságú volt, mint én, de már sikeresebb, mert pár évvel idősebb volt nálam. Szóval előrébb járt az életben. Ezzel nehéz versenyezni, de kétlem, hogy csak ez állt volna a dolog mögött.

„Mókás” részlet, hogy a nőnek is volt kutyája, ahogy neki is. Én macskás személy vagyok, nem annyira jól jöttem ki a blökivel. De erről, azt hiszem, nem tehetek. Vagy, ha ezen múlott volna a közös jövőnk, az már régen rossz.

szőke nő
Mi van, ha ő nem ennyivel jobb, hanem én vagyok ennyivel rosszabb?
Forrás:
Unsplash

Elkezdtem magamban keresni a hibát. Mi van, ha ő nem ennyivel jobb, hanem én vagyok ennyivel rosszabb? Ha ennyire nem értem fel ahhoz, amit keresett, hogy másba bele tudott szeretni, engem meg elhagyott.

Ez volt az a pont, amikor ráeszméltem, hogy az nem lehet életem szerelme, akitől kevesebbnek gondolom magamat.

Még ha egyoldalú is volt a rajongásom, nincs az a szerelem, ami megérné, hogy ennyire rossz véleménnyel legyek magamról. Az önvizsgálat során rengeteg hibámat felfedeztem: valóban még éretlen voltam sok tekintetben, kiforratlan. Előnyömre vált, hogy elkezdtem dolgozni magamon. De azt nem engedhettem meg magamnak, hogy ennyire kevésnek érezzem magamat.

Már jó pár év eltelt, ők még mindig együtt vannak. Én valószínűleg az eszébe sem jutok. Annyira nem vagyok szerencsés, hogy ne kísértsen néha álmaimban, ilyenkor pokolian hiányzik még. De már egyáltalán nem érzem úgy, hogy a másik nő, vagy én lennék jobb. Van, amiben hasonlóak, másban különbözőek vagyunk. Neki az kellett inkább, én pedig a javamra fejlődhettem. Fájdalmas lecke volt, de megtanultam értékelni magamat, és nem mások vélt, vagy valós elvárásaihoz formálni a személyiségemet.

De a legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy csak olyan valaki lehet életünk szerelme, aki hozzánk ad, értékel, felemel és segít minket. Akinek mi is a világot jelentjük, nem csak fordítva. 

Betti történetét Fenyvesi Mira dolgozta fel.