Kassai Tini Titkos jelek a kapcsolatban – lehet, nem is szeret már?

Titkos jelek a kapcsolatban – lehet, nem is szeret már?

Hazugságok, ámítás, csalás. Titkok és titkosságok. Higgyétek el, nincs baj, ha ti is átverhetők vagytok. A szerelem ugyanis valóban vakká tesz, továbbá hajlandóak vagyunk szemet hunyni, vállat vonogatni, ha túl félelmetes és fájdalmas a szembesülés. Mert azért látjuk a kapcsolat pusztulását. Talán szóvá is tesszük, de lehet, nem időben.

Mert akadnak jelek, bár ezek nem feltétlenül általánosíthatók, hiszen más a partner, más a személyiség, esetleg másról és máshogy hazudik a kedves. Azért érdemes jegyzetelni.

Szeretlek

Még azt mondja, szeret, de érezhetően elfogyott a lendület a szóból. Máshogy szól, más a rezgése, nem ég tűz már abban a szóban. Észrevesszük, elszomorodunk nagyon, és nem értjük, mi a baj. Hol van a rezdülés, miért nem olvadunk el – biztos velünk van a baj. Ez egyébként tipikus női reakció, hogy azonnal önmagunkat hibáztatjuk. Rá is kapcsolunk ezerrel, és elmondjuk neki újra százszor meg százszor, mennyire szeretjük. Látszólag örül. Lehet, tényleg örül, de akkor már nem ránk figyel.

Másra figyel

Ez a második jel, amire felkapjuk a fejünket: nem figyel ránk többé úgy.  

Nem figyel olyan igazán, olyan nyitottan. Nem csillog a szeme. Hamar elfárad a figyelme, nem kérdez, nem tart a mondandó elé tükröt, nem vitázik, nem emel ki fontos részleteket a mondandóból. Nem emlékszik, ha visszakérdezünk. Cserébe esetleg az órát lesi félszemmel, mert azonnal kezdődik a híradó (meccs, bajnokság, bármi – embere válogatja). És félszemmel a telefonját is lesi.

Íme, a harmadik jel: a telefon

Ami folyton a keze ügyében van, le nem teszi, nem hagyja magára, dédelgeti. Csekkolja félóránként. Akkor már riadót ver a szív, úgy hiszem. Nem tudjuk nem észrevenni. Mert nem az időre, időjárásra, vízállásra kíváncsi, nem is a külpolitikai híreket várja olyan nyugtalanul, tőlünk elfordulva, hanem valaki más jelzését. Érezhető, látható, félig bele is lehet halni.

Forrás:
Picjumbo

Nyugtalanság, izgalom

Na ez fáj. Nagyon fáj, amikor beazonosítjuk, hogy az izgalom, a szerelmes nyugtalanság nem nekünk szól. Nem miattunk lesi olyan feszülten a telefont, és nem tőlünk fényesedik, ül ki boldog mosoly az arcára. Hanem a titok miatt.

Nem ér hozzánk, a hátát mutatja

Amikor többet mutatja a hátát a kedves, mint ahányszor nyit és bújik, ott nem a fáradtság, nem a munka a ludas. Sokkal inkább a közöny, az elutasítás illetve a bűntudat. Érzékelhető, és hiába bújunk mi, erős a hárítás. 

Nincs szex vagy csak ritkán. Gyors kis menetek, köze sincs ahhoz, amit addig megéltetek vele.

Veszekedés, bökdösés

Ezt sem lehet nem észrevenni, mert ugyan lehet feszkó máskor is abból, hogy számára mást jelent a REND, mint mondjuk nekünk, ebben a szakaszban már minden apróság dühbe hozza, elkeseríti  és támad. Szerelmes cetliken üzenjük meg szerelmünket, ő meg cetliket ragaszt a fürdőszoba csempéjére, miben hibáztunk, mit tegyünk, mire ügyeljünk. Valószínűleg ez az a pont, amikor már nem érdemes kerülni a tisztázó nagy beszélgetést. Még akkor is, ha jó volna még ringatózni kicsit, mert nehéz a szembesülés, és ha nincs bizonyíték, az üres vádaskodás kellemetlen, szakadékot árkol és megaláz. Továbbá ha nyílt kártyákkal játszunk, talán visszaút sincs.
Talán az a jó, ha ekkor már vállaljuk a veszteséget is, mert jobb tudni, mi van a háttérben: szerelem, egy olcsó kis kaland, szexcset valami ismeretlennel, felütötte újra a fejét az ex a kapcsolatban (az a céda), vagy csak játszik valahogy valamilyen szinten a tűzzel, és nem érdeklik a következmények. 

Lépni kell tovább

Néha azonban nem kellenek pontos válaszok, néha annyira ordítóak a jelek, hogy nem kell a biztos válasz, mert a helyzet önmagáért beszél: nem szeret már úgy, nem ezt a kapcsolatot akarja. Lehet, jobb emelt fővel távozni, ha a küzdelem méltatlannak ígérkezik, és pont. Pont ott a vége. Lépni kell tovább.

Fotó: Picjumbo