Úgy két éve – mikor még külföldön éltünk – azzal jött haza a kislányom az iskolából, hogy lassan már minden osztálytársa kapott egy babát, ami pontosan úgy néz ki, mint ő. Szóval be kellett szereznünk egy American Girlt.
Pont, mint én
De hogy miért olyan nagy szám ez a baba? Mert a Truly me, korábban Just like me, azaz Igazán én szlogennel árult, 46 centis hajas babákból több mint hatvanféle létezik, mindenki olyat választhat közülük, ami a legjobban hasonlít hozzá. Nemcsak a haja színét és a hosszát lehet belőni, de a bőre árnyalatát, a szemét vagy a szeplőit is. Pleasant Rowland 1986-ban mutatta be első babáit, amikor még talán maga sem sejtette, mekkora bizniszt csinálhat a játékokból.
Történelem játékosan
A babák kezdetben Amerika történetét mutatták be, az egyes karakterek és a melléjük csomagolt könyvecskék különböző korok ruháiba öltözve mutatták meg egy 8–11 év körüli kislány életét.
Olyan dolgokkal is foglalkoztak, mint a gyerekmunka, a szegénység, a rasszizmus, a rabszolgaság vagy épp az állatkínzás és a háború.
Persze mindezt úgy, hogy azt egy gyerek is megértse. Tíz év múlva megjelentek a boltokban napjaink amerikai gyermekei is plasztikverzióban. Az őrület pedig itt kezdődött el igazán, hiszen a babák korunk ruháit hordják, amelyek éppoly sokszínűek, mint a valóságban mi, emberek. Sőt, minden évben kijönnek egy Girl of the Year karakterrel, amit természetesen a legnagyobb titok övez január elsejéig.
Amerikai álombiznisz
Időközben a Mattel cég is beszállt az American Girl-üzletbe, mára már minden nagyobb amerikai városban van boltjuk. Na de milyen? Amikor meglátogattuk gyermekünk barátait New Yorkban, mondanom sem kell, az egyik első dolgunk az volt, hogy megkerestük a helyet, ahol végre mi is beszerezhettünk egy babát. Olyat, amelyik tényleg pont úgy néz ki, mint a mi magyar gyerekünk. Hogy milyen volt a bolt? Hatalmas. Az egy dolog, hogy ennek a sok-sok különböző karakternek, plusz a történelmi babáknak sok hely kell, de hogy ennyi kiegészítőt lehessen venni hozzájuk, azt álmomban sem gondoltam.
Van görkori, baseball- és egy csomó egyéb sportszett, mindenféle hangszer, ágyak, táskák, szemüvegek. Konkrétan minden, ami egy igazi gyereknek is van.
Rosie-nak, merthogy így hívják a mi elsőszülöttünket, van gipsze és mankója, de még fogszabályozója is. Igazából csak ez utóbbi van a kislányunknak is, remélem, nem töri el a lábát, hogy olyan legyen, mint a babája. Just like my doll alapon. Egyforma ruhájuk azért van, mert azt is lehet venni, de ez nyilván egyértelmű, nem? Úgy mehetnek moziba, hogy megnézzék évről évre az új American Girl-filmet.
Mindent a kis vevőkért
De hogy minden tuti egyforma legyen, van fodrászszalon is, hogy a tulaj és a hasonmása egyforma frizkót viselhessen. És van babakórház is, ha esetleg a sok fésüléstől kopaszodni kezdene a kedvencünk, ne adj' isten baleset érné. De hogy az anyukás megbeszéléseket ne a játszótéren kelljen lefolytatni, van kávéház és étterem is, ahol baba-mama szülinapi partikat lehet rendezni. Mindez több emeleten, több ezer négyzetméteren. Minden szinten szinte minden. Nézd meg itt, elképesztő!
Michaletzky Luca pszichológus szerint tök jó dolog a babázás:
A gyermekek testi, lelki, szellemi fejlődése során játékaik típusa is fejlődésen megy keresztül.
"Óvodáskorban kezdenek el szerepjátékokat játszani, amiben gyakorolhatják a felnőttszerepeket, utánozhatják szüleiket, így ezek a játékok tükrözik a gyermek ismereteit, érzelmeit az adott témáról. A szerepjátékok közé tartozik a babázás mellett a doktorosdi, a papás-mamás játék is.
Az American Girl azáltal, hogy hasonlít a kislányokra, többletfunkciót ad a játéknak: egy gondozandó babából saját maguk kicsinyített mása lesz, így olyan kalandokban vehetnek részt általa, olyan tapasztalatokat szerezhetnek, amikben a valóságban talán nem lehetne részük. Az American Girl népszerűsége, már-már kultusza a lányok közötti társas kapcsolatokat is erősíti, hiszen közös témát, elfoglaltságot, találkozóhelyet teremt."
