8 dolog, amit minden nő átél a menstruáció alatt

8 dolog, amit minden nő átél a menstruáció alatt

Az alapból elviselhetetlen nők – köztük én is – még elviselhetetlenebbé válnak. Havonta egyszer a testünk szeret emlékeztetni minket arra, hogy lehet majd gyerekünk. Éljen! Csak miért 12 éves korunktól kezdve? A nők életében a menstruáció egyenlő a teljes idegbajjal, amikor olyan érzelmi hullámvölgyön utazunk, amit férfi soha nem érthet meg.

Egy hónapban egyszer. Na, de az az “egyszer” meddig tart?! Mert mielőtt megjön, bolondok vagyunk egy hétig. Ha épp megvan, akkor meg visítunk még egy hétig. Ha meg elmúlik, akkor próbáljuk idegileg feldolgozni az elmúlt két hetet. Így kiesett a négy hétből három. Magyarul maradt egy, amikor talán normálisak vagyunk.

Persze ez is csak a nőknek jár. Minden hónapban egy kicsit elvérzünk, hisztizünk, aztán újjászületünk. Ezt csak mi érthetjük, akiknek megjön. Amikor a pasitok megkérdezi, miért vagytok elviselhetetlenek, elég ránéznetek, és már tudják. Megérzik, és menekülnének.

Itt a házisárkány-szakasz.

A legtöbb nőnél a menstruáció közeledte vagy épp megléte hasonló tünetekkel jár. Mert igen, ezek komoly, nagybetűs TÜNETEK, amiken most nevetni fogtok, meg én is mosolyogva írom, de ha belegondolok nyomorúságos sorsunkba és a kellemetlenségekbe, amiket ez okoz nekünk, menten elsírom magam.

Mert egy nő így éli meg a menstruációt:

Mindent megeszünk


Minden lustaságunkat félretéve, este tízkor nekiállunk hűtőt nyitogatni, meg édességes fiókot húzogatni. Csokit eszünk uborkával, párizsit tejföllel. Reggelire milánói, ebédre torta (mármint a tizenkét szeletes), vacsorára fagyi. És ez tart legalább egy hétig, ha nem kettőig. Aztán kiakadunk, hogy kövérek és csúnyák vagyunk. 


Forrás:
giphy.com

Kreatívvá válunk a papírmunkában

Mikor PONT nincs nálunk tampon, vagy úgy egyáltalán akármi, amivel kezelni tudnánk a helyzetet, rohanunk az első mosdóba. Érzelmektől, kétségbeeséstől és a “most ásom el magam”-hoz hasonló gondolatokkal túlfűtve kezdjük hajtogatni a vécépapírt, a kéztörlőt, vagy akármit, ami segíthet. Nyilván nem fog.

Örömkönnyekben úszunk

Mielőtt megjön. Miközben megvan. Meg a túlérzékeny lányoknál amúgy is ez megy. Már attól sírva fakadunk, ha a körmünket sikerül szépen kifestenünk. Vagy ha a hajunkat meg tudjuk csinálni. Először örömtáncot járnak, majd örömkönnyeket hullajtanak a lányok, akik "ezt a hónapot is megúszták".

Bejelentjük, hogy megjött


Tudatosan elmondjuk a barátnőnknek, épp átéljük a borzalmakat, amiket amúgy nem akarunk. Kicsit sem tudatosan pedig, ha nincs nálunk se tampon, se semmi, kénytelenek vagyunk olyan emberektől segítséget kérni, akikkel életünkben egy szót sem beszéltünk. Ismerős, amikor valamelyik bevásárlóközpont közepén ér titeket a baj, szóval irány a mosdó, ahol az első nőnemű lényt letámadjátok tamponért?

Forrás:
giphy.com

Áldott nagyibugyik


Mega, giga, óriás méretű bugyik, amik pont annyira szexik, mint a szandálzokni. De mit lehet tenni, ha ez véd meg minket – de inkább az ágyunkat – a teljes elázástól? 


Azon gondolkozunk, vajon teljesen megbolondultunk?

Őszintén szólva én már nem csodálkozom, de sokan szerintem még mindig. A válasz egyértelműen igen. Mármint az, hogy az egyik percben kiskutyákat látva sírunk, a másikban ordítunk, mert a pasink megitta az összes kávét – mondjuk ezért amúgy is ordítanak a kávéfüggők – kicsit sem normális viselkedés.

Forrás:
giphy.com

Komplett fehérneműkészlet-csere


Mert hát igen, rosszabb esetben kénytelenek vagyunk felállni az ágyból, mozogni és jönni-menni. Tesszük a dolgunkat, kicsit sem úgy, mintha minden szuper lenne odalent. Aztán hazaérünk, levetkőzünk és ráeszmélünk, hogy ismét nem sikerült a lehetetlen: nem összevérezni mindent. Szóval igen, vagy sírva nekiesünk, hogy kiszedjük a foltokat a bugyinkból, vagy idegesen a kukába dobjuk, leülünk a gép elé, majd online rendelünk magunknak egy teljesen új bugyigardróbot.

Egy szó: magzatpóz


Ó, istenem! Ha van kényelmes fekvési pozíció, akkor az a magzatpóz. Az irodában az asztal alatt, otthon a kanapén, egy padon vagy akárhol. Amikor görcsöl a hasunk, képesek vagyunk tökéletesen lemásolni a testhelyzetet, ahogy kilenc hónapig anyáink méhében vártuk a csodát.

Gondoltam, megkérdezem a barátomat, mi a véleménye rólam, amikor havibajos-idegbajos vagyok. A válasza ez volt:

Inkább hagyjuk...