Egyéb kategória

Leteszteltük, mi történik, ha az ember lemond a húsról

Nem én vagyok az első VOUS-lány, aki lemondott a húsról, és valószínűleg az utolsó sem. Most rám került a sor, hogy VOUS-kihívásba kezdjek, és igen, bevállaltam. Mikor megkaptam a feladatot, hogy egy hétig ne egyek húst, elsőre nem tűnt annyira nehéz kihívásnak, de mint tudjuk, mindent akkor kívántok a legjobban, amikor épp nem ehetitek.

vous - 2016.02.09.
Leteszteltük, mi történik, ha az ember lemond a húsról

Az egy hét alatt, amíg nem nyúltam húshoz, a kisördög nekem is ott ült a vállamon, naponta többször is. Jogos a kérdés, hogy miért pont ezt vállaltam be. Egyszerű okai vannak: úgy gondoltam, jó móka lesz, és mert a végén büszke lehetek magamra, hogy végigcsináltam.

Mikor elkezdtem, igazából fogalmam sem volt, hogy mit fogok enni, vagy hogy mikor jön el a pillanat, amikor sírva könyörgök majd egy kis húsért. Mázlim volt, mert anyukám velem együtt belevágott a lehetetlenbe.

Most már vége, túl vagyok rajta, és íme, elhoztam nektek, hogy is néz ki egy hét hús nélkül.

1. nap

Na igen, már első nap korán reggel rám tört a pánik, hogy mi lesz velem ma hús nélkül. Mit fogok enni? Kenyeret? Csokit? Kekszet? Szerencsére hamar csillapodott a hisztim, és elkészült a napi menüm a fejemben. A mai kedvencem, vagyis a nasim ez volt: répa, uborka, anyukám által sütött oregánós, bazsalikomos ropogtatós és joghurtos szósz. Csoda, de teljesen jóllaktam tőle.

Forrás:
Németh Melinda

2. nap

Már nem stresszeltem rá a napra. És anyu sem. Már előző este összeraktuk, mit fogunk enni másnap. A mai menü: gyümölcs, gyümölcs és gyümölcs. Tudom, tudom, nem vittük túlzásba, de hirtelen jó ötletnek tűnt. Lehet, hogy kitisztult az elménk, vagy megszállt minket az ihlet – ez már sosem derül ki –, de ilyen szépet is gyártottunk ma. Ugye, hogy nektek is jobban csúszna így a gyümölcs?

Forrás:
Németh Melinda

3. nap

Kívánom a csokit. NAGYON KÍVÁNOM A CSOKIT! Úgy érzem, ez az első jele annak, hogy már harmadik napja nem eszem húst. MEGŐRÜLÖK EGY KOCKA CSOKIÉRT, még szerencse, hogy az nem tiltott. Egyelőre úgy érzem, a vacsi a kedvencem az étkezések közül. Hogy miért? Mert ilyenkor van idő az alkotásra. Mint például erre: hihetetlen, mit lehet rittyenteni egy kis uborkából, retekből, gránátalmából, mozzarellából, paradicsomból, újhagymából és egy kis balzsamecetből, igaz?

Persze később úgy döntöttem, engedek a csoki iránti vágyamnak, és eszem egy kis banános minipalacsintát, jó sok csokiszósszal.

Forrás:
Németh Melinda

4. nap

Minden rendben. Nem hiányzik semmi. Nem, a hús sem hiányzik. Sőt a csoki sem. Viszont egy jó, kiadós, ízletes saláta annál inkább. Megvan a megoldás: Cézár-saláta, természetesen hús nélkül. IMÁDOM. De így, hogy már eltelt majdnem négy nap, beszéljünk arról, hogy érzek-e változást. Egyelőre sajnos nem. De miért is vártam volna csodát ilyen kevés időtől? Félre ne értsetek, csalódott nem vagyok, továbbra is kíváncsian várom a fejleményeket.

Forrás:
Németh Melinda

5. nap

Anyu szuper receptet talált mára. Lencseragu: hagyma, lencse, fehérrépa, sárgarépa, majd a tetejére krumplipürét tett, és sütőben átsütötte az egészet. Isteni volt. De nap végére megint megkívántam az édességet. Most komolyan, mindennap éhezem majd a csokira? De nem élhetek csokin. Így hát a gyümölcsre voksoltam. És képzeljétek, találtam epret a piacon! Mutatom is, miért örültem ennyire ennek, hiszen ha nincs eper, ezt a remekművet sem tudjuk elkészíteni:

Forrás:
Németh Melinda

6. nap

Nagy családi ebéd. RETTEGTEM! Hús hús hátán terül el ilyenkor az asztalon: rántott karaj, rántott csirke, töltött husik tömkelege. Jött a pánik: mi lesz velem és a kísértéssel?

Szerintem ennyit még nem hezitáltam ételen, amennyit az alatt a pár óra alatt: csaljak, vagy ne csaljak? Tuti, azt gondoljátok, csaltam, de le kell hogy lombozzalak titeket: egy lehullott darabka husit sem ettem, helyette inkább ilyeneket falatoztam. Látjátok? Még a krumpli is szívecske formát öltött, hogy biztasson.

Forrás:
Németh Melinda

7. nap

VÉGRE! Eljött az utolsó nap. Vagy nem is olyan végre? Elfogyasztottam a szokásos salátáim és gyümölcseim, de különösebben nem mozgatott meg, hogy holnaptól már minden visszatérhet a régi kerékvágásba.

És hogy éltem meg ezt az egészet?

Azért hét nap alatt, valljuk be, nem történhet akkora csoda. Mintha valami motoszkálna bennem, de nem tudom beazonosítani. Fogyni nem fogytam, nem is vártam. Viszont, úgy érzem, a bőröm picit szebb lett, legalábbis tisztábbnak érzem. Viszont tettem egy nagy felfedezést – lehet, hogy csak rám igaz –: minél inkább nem eszem húst, annál inkább kívánom az édességet.

Amit pedig direkt a legvégére hagytam, azok mások reakciói:

Hogy fogod kibírni?
És akkor mit fogsz enni?
A szalonna és a májkrém is húsnak számít? Nem ehetsz belőlük egy picit?

Vicces, de én is ezeket kérdeztem volna másoktól meghökkenve. Ám a másik oldalról szemlélve a dolgot, annyira nem nagy ördöngösség egy húsmentes hét. Tény, hogy voltak pillanatok, mikor már folyt a nyálam egy vékony szelet szalonnáért, de összességében szerintem simán ki lehet bírni.

Ti bevállalnátok?

Ajánlott cikkek