összeesküvés elméletek

Gyíkemberek és háttérhatalom: hogyan működnek az összeesküvés-elméletek?

A világot gyíkemberek irányítják, a zsidó háttérhatalom kemoterápiával és chemtraillel akarja elpusztítani Európát, az ételünket mérgezik, a holokausztot milliárdosok találták ki, hogy rátegyék a kezüket Palesztinára, Jézus Krisztus valójában magyar ember volt, csak ezt titokban tartják, miénk a világ legrégebbi és legkomplexebb kultúrája (a magyar a teremtés nyelve), az evolúció mese habbal. De vajon miért, mitől és mikor vonzódik az ember kritikátlanul ezekhez az elméletekhez, miért fogadja el ezeket kétkedés nélkül igazságként?

Mi is az a konteó, vagyis összeesküvés-elmélet?

A konteónak (konspirációs teóriának), vagyis összeesküvés-elméletnek két politológus-szociológus, a témát évtizedeken át kutató Joseph E. Uscinski és Joseph M. Parent definíciója szerint négy jellemzője van:

  1. egy csoport
  2. titokban
  3. intézményeket változtat meg, igazságokat rejt el, hatalomra tör, megszerzi a javakat
  4. a kisember/saját csoportunk kárára, a közjó ellenére.

A szakirodalom szerint a konteóknak alapvetően nyolc fajtája van:

  1. baloldali
  2. jobboldali 
  3. kommunista 
  4. kapitalista 
  5. állami/nemzeti jellegű 
  6. a médiával foglalkozó 
  7. nemzetközi/külföldi
  8. egyéb (szabadkőművesek, tudósok, satöbbi).

A fő kérdés ezek mindegyikénél a hatalom irányultsága: kiknek a kezében van, kinek áll érdekében, ki áll mögötte, ugyanakkor a célok – a fent említett (3)-as pont ellenére nem mindig világosak. A nyolc típus legtöbbjénél ezzel együtt tény, hogy a piramis csúcsán mindig földönkívüli hatalom, illetve transzcendens intelligencia – nem ritkán maga a sátán – áll.

Kik hisznek benne? Nagyjából bárki, nem csak azok, akikről hinnénk...

Uscinski és Parent a kutatásaik során megállapították: 

A konteók kortól, nemtől, nemzetiségtől, vallástól, etnikai hovatartozástól, sőt, iskolai végzettségtől és intelligencia-hányadostól függetlenül népszerűek, bár tény, hogy mindenki a saját világnézetével összhangban lévő összeesküvés-elmélettel azonosul a legnagyobb valószínűséggel.

Az afro-amerikaiak elhiszik, hogy a CIA rejtett kokaint a belvárosi otthonokba, hogy rátegye a kezét ezekre az ingatlanokra és leszámoljon a fekete lakossággal, míg a fehér magyarok inkább azt fogadják el valóságként, hogy a titkos háttérhatalom küld ránk migránsokat, hogy azok trójai falóként az országba kerülve elfoglalják a magyar hazát.

A jobboldaliak mindent uniformizáló, nemeket eltörlő, identitást vesztett, közös nyelven hadováló jövőt vizionálnak, a baloldaliak ezzel szemben úgy vélik, hogy spártai katonai állam születik, ahol a mozgássérülteket, fogyatékosokat, melegeket, színesbőrűeket megölik, a nőket rabszolgasorba kényszerítik és megbecstelenítik.

A közös pont: a „választott nép” küldetéstudata mindenhol jelen van

Érdekesség, hogy a világon minden nemzet folklorisztikus konteó-gyűjteményében ott van (igaz, változó intenzitással) a „választott nép” küldetéstudata: Guatemalától a Dél-Afrikai Köztársaságon át Szlovákiáig minden nép konteóhívői úgy hiszik, hogy:

  • az ő fajtájuk közül kerültek ki a teremtés első emberpéldányai,
  • az ő nyelvük a teremtés nyelve,
  • az ő feladatuk a világ alvó népeinek felébresztése,
  • éppen ezért ellenük irányul a legerőteljesebb háttérhatalmi tevékenység. 

Minél nehezebb volt az adott nép sorsa az elmúlt évtizedekben, évszázadokban, annál intenzívebb a küldetéstudat, amely vélhetően egyfajta önbizalmat ad, illetve az egészséges nemzeti öntudatot is erősíti, vagyis voltaképpen hasznos is bizonyos értelemben. Hogy mi a valóság? Nyilván részben mindenkinek igaza van, hiszen ezek a teremtésfolyamatok egymástól függetlenül több helyen is lezajlottak egyidejűleg, és mindegyik kultúra és nyelv egyszeri és megismételhetetlen a maga módján...

Forrás:
iStock

Mi az oka annak, hogy intelligens emberek is hisznek abszurd konteókban?

Nyilván létez(het)nek olyan összeesküvés-elméletek, amelyeknek komoly valóságalapjuk van, ettől függetlenül számos olyan realitástól elrugaszkodott konteó is adott, amelynél nem értjük, hogyan hihet benne intelligens ember. Ilyen például a „magyar Jézus” elmélete és a holokauszttagadás is, de a példákat még sorolhatnánk.

Ezekben a szakemberek szerint részben azért hiszünk, mert segítenek abban, hogy feldolgozzuk a tudatalatti félelmet, hogy nincs valódi kontrollunk a világ dolgai fölött. 

Másrészt pedig ezek a hiedelmek rezonálnak a mélyen emberi, de elnyomásra váró, személyes belső motivációinkkal is: az önös érdekekkel.

Fontos, hogy emellett ráadásul a vallásos világképpel is egyeznek, amely a Jó és a Rossz örök küzdelméről szól.

Ripley's Hiszed vagy nem  Megdöbbentő tények, emberek, események Tibballs, Geoff
Ripley's Hiszed vagy nem - Tibballs, Geoff
Forrás:
www.alexandra.hu

A fő ok azonban máshol van. Ha egy pillanatra félretesszük a politikát, itt van Illés bácsi története, ami egyszerűen illusztrálja, miért hajlamos az emberek többsége hinni a konteókban. Emlékeztek még a 77 éves gödöllői cukrászmesterre, akinek májusban bezáratta a cukrászdáját a NÉBIH, mert élelmiszerbiztonsági szempontból aggályosnak minősültek a körülmények? Fél nap alatt több mint 40 ezer aláírás gyűlt össze a cukrászmester mellett, majd mikor felvételek készültek az egérpiszokkal, kosszal teli, rendetlen, ráadásul rozsdás, régi eszközökkel felszerelt műhelyről, az emberek hirtelen visszahőköltek: ezen a ponton már senki sem evett volna szívesen ezekből a „békebeli finomságokból”.

Illés bácsi a történet kirobbanásakor a nép gyermeke volt: az egyszerű kisember, te meg én, aki különállására és hajlott korára való tekintettel az igazi értékeket képviselte: a természetességet, az eredetiség, a kézművességet, a hagyományokat, a békét és a szeretetet. A NÉBIH ezzel szemben a hideg, számító, igazi értékekre vak, esetleg azokat tudatosan elnyomni kívánó állami szerv: kicsinálja a becsületes kisembereket – téged meg engem –, hogy a helyükbe modern, amerikanizált, uniformizált, arctalan, trendi, giccses, mesterséges szerekkel tuningolt édességeket futószalagon gyártó vállalkozások kerüljenek, és ezzel idegen hatalmak jussanak nagy profithoz.

Az ország színe-java elhitte ezt a képet, olyanok is írtak alá Illés bácsi védelmében, akik nemhogy a cukrászdájában, de még Gödöllőn, sőt, a régióban sem jártak soha. Az igazi értékeket körmeszakadtáig és élete végéig a rút államhatalomtól és arctalan elnyomó szervektől őrző kisember mítosza erősebb volt, mint az undor, hogy egérpiszokkal hintett fagyit eszi esetleg a gyerekünk, vagy szalmonellával fertőződhetünk egy-egy cukrászdai látogatás után.

Illés bácsi története tehát nem Illés bácsiról, hanem a mindenkori hatalomhoz való viszonyunkról szólt... és hát mi tagadás, nem lettünk tőle vidámabbak.

Mi az, ami segít, hogy kételkedjünk a hasonló mítoszokban?

Az első és legfontosabb dolog az egészséges kétely: mindenben kételkedjünk, ne higgyünk el semmit csont nélkül, bármilyen számunkra hitelesnek számító forrástól is érkezik az információ. Minden ember a saját barlangjából néz kifelé, a saját szemüvegén át látja a dolgokat, és az az információtöredék jut el hozzá, ami számára – és csoportja számára – hasznos.

Tanuljunk meg hidegen, józan fejjel ellenőrizni forrásokat: szűrjük ki az ellenőrizhetetlen, hangzatos, kattintós címekkel ellátott, valóságos impresszum nélküli, lekövethetetlen olvasmányokat.

Ne csak egy oldal „igazságait” olvassuk: térképezzük fel baloldaliként, mint mond ugyanarról a jobboldal és vica versa, ateistaként figyeljük, mint mondanak a hívők és fordítva, keresztényként, hogy mi a muszlim álláspont, satöbbi.

Legyünk gyanakvóak a kirekesztésre, gyűlöletre épülő elméletekkel szemben: az igazságot ezek nélkül is meg lehet fogalmazni, ha ilyesmi keveredik a nagy tanítások soraiba, ott valószínűleg az emberi egó munkálkodik, nem az univerzum „eltitkolt híreit” halljuk éppen.

Végül pedig, ha mindezek ellenére, vagy éppen ezért továbbra is úgy hisszük, hogy a választott nép gyermekei vagyunk... nos, akkor tartsuk észben, hogy ez nem privilégium, hanem szolgálat, ami rengeteg felelősséggel jár, és nem emel egyetlen más teremtmény fölé sem...