Edző leszek! Vagy mégsem? – Elveszve a pályaválasztás útvesztőjében Nagy Laura

Edző leszek! Vagy mégsem? – Elveszve a pályaválasztás útvesztőjében

Ha túl vagy már a bűvös 18 éves koron, valószínűleg ismerősek a „hova mész továbbtanulni?”, „mi lesz veled, ha abbahagyod a sulit?” kérdések és a „most már felnőttél, igazán besegíthetnél az anyagiakba itthon!” jellegű mondatok a szüleid szájából. Ebben a korban az ember lánya nem igazán tud ezekre válaszolni, hisz hogyan is tudnánk ilyen fiatalon eldönteni, mivel szeretnénk foglalkozni az elkövetkezendő 40 évben!” – kezdi történetét Laura, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Nagy Laura írását olvashatjátok. 

Bizonyára a szüleink az érettségivel befejezték az iskolát, és az édesanyjuk, apjuk foglalkozását alapul véve egy hasonló pályát választottak, majd csak tapasztalatszerzés után tanulták ki az adott szakmát. Ez napjainkban már nem így megy – az általános iskola alsó tagozatában is tartanak pályaorientációs napokat, a középiskola első éveiben pedig már az érettségivel riogatnak. De mi van akkor, ha fogalmad sincs róla, hogy téged mi köt le, mi az a munka, ami közben nem is éreznéd úgy, hogy dolgozol? Segítek a saját tapasztalatommal.

Ráérsz dönteni

Ha nem lett elég pontod a felvételin, vagy csak nem szeretnél az egyetemen ülni minimum 3 évig, akkor se vesztettél semmit. Szerencsére az OKJ-s képzések kellőképp elterjedtek, és megnövekedett a lehetőségek száma – itt lyukadtam ki én is.

Én sem tudtam, mivel foglalkoznék szívesen, a képzések listáját pörgettem 3 hónapon keresztül, és amikor már harmadjára olvastam ugyanazokat újra, a fitnesz-wellness instruktor mellett döntöttem. Miért is ne?

– gondoltam. Hiszen kiskoromtól kezdve mindig sportolok, akkor már egy éve jártam konditerembe és aerobikórákra, ráadásul a legjobb barátnőm is erre a képzésre jött, együtt iratkoztunk be, és – nyolcadjára újra – osztálytársak lettünk. Nem is lehetne ennél jobb!

Forrás:
Depositphotos

Kidobott 2 év?

Ezután életem legbulisabb 2 éve következett. Mindennap voltak edzéseink, ahol 4 órán keresztül jobbnál jobb zenére ugráltunk, tornáztunk, egy nálunk csak 10 évvel idősebb aerobikedzővel, és közben arra gondoltam:

akik egyetemre mentek az osztályomból, ők most jó eséllyel egy rómaijog-órán ülnek, és a füzetük sarkát firkálgatják.

Nálunk jó fejek voltak a tanárok, osztálytársak, és mindenkinek ugyanaz volt a célja: edzők szeretnénk lenni!

600

Mi leszel, ha nagy leszel, majd eldönti a rendszer?!

„Egyre több tanulási nehézségekkel küzdő gyermek él közöttünk disz-es problémákkal, hiperaktivitással, figyelemzavarral, gyakran több problémával együtt. Ezeknek a gyermekeknek a sorsa, úgy látszik, megpecsételődött a köznevelési törvény módosításával, mely 2018-ban lép érvénybe. Ez a törvény megszünteti annak a lehetőségét, hogy a tanulási nehézséggel küzdő gyermekek felmentést kapjanak bizonyos tantárgyak osztályzása alól, esetleg más tárgyat választhassanak érettségire” – vendégszerzőnk, Melinda írását ITT olvashajtátok tovább. 

Ám ahogy teltek a hetek, hónapok, folyamatosan változott a véleményem az edzőség és saját magam kapcsolatáról. Introvertált személyiségemből kifolyólag nem tudtam elképzelni, hogyan leszek képes megtestesíteni azt a kapcsolatteremtő, barátságos, motiváló trénert, amilyet a vendég vár.

„Nem baj, majd másodállásnak jó lesz valami irodai munka mellé” – ez járt a fejemben körülbelül a képzés felénél. Később már az edzőnk is felhozta a témát; ha komolyan ezzel szeretnék foglalkozni, akkor sokkal nyíltabbnak kell lennem, és a személyiségemen kell fejlesztenem. Hamar rájöttem, hogy nem ez lesz az a szakma, amiben én kiteljesedhetek, úgy éreztem – és érzem még mindig –, ez egy olyan hivatás, amire születni kell. De nem, én nem erre születtem.

Nincs vész, még bármi lehetek 

Megint egy olyan nyár jött, amikor azon agyaltam, milyen irodai szakmát tanuljak. Jó lesz nekem egy nyugis irodában, ahol a saját kis asztalomnál ülök, elvégzem a napi feladataimat, majd délután lejárok a terembe edzeni, vagy beugrom egy csoportos órára – merthogy a fitnesz szeretete nem halt ki, még mindig érdekel ez a világ, az egészséges életmód, és imádok sportolni is. Bérszámfejtő és társadalombiztosítási ügyintéző lettem. Nagyon izgis téma! Most pedig egy könyvelőirodában dolgozom – nem bérszámfejtőként –, és még mindig nem tudom, mi leszek, ha nagy leszek.

Ha hasonló cipőben jártok, ne aggódjatok, a jelenlegi világban, azt gondolom, nem egyszerű rájönni, mi is áll hozzánk a legközelebb. Szemtelenül fiatalok vagyunk, nem vagyunk elkésve a hivatásunk megtalálásával,

ráadásul minél több mindent kipróbálunk és megtanulunk, annál hamarabb rájöhetünk, mire is születtünk. Jó keresgélést!

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! ;) Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT.