Ahogy az emberek 70%-ával, úgy velem is gyakran előfordul a déjà vu. Nekem általában olyan érzésem lesz, mintha erről álmodtam volna aznap éjszaka, csak reggelre elfelejtettem, és most, átélve az eseményt újra bevillan. Gyanítom, hogy valójában nem a jövőt szoktam megálmodni, de egy déjà vu után lehet, hogy veletek is sokáig ott marad az a gyanakvó érzés: akkor mégis mi is volt ez valójában? Vajon valóban átéltem már, és csak kihagy az emlékezetem? Mi állhat a jelenség hátterében?

A déjà vu a pszichiátria világában egyfajta paramnéziaként, azaz az emlékezés zavaraként, egy emlékezeti illúzióként van számon tartva. Súlyos formában megjelenhet agyi sérülés, trauma következtében, ha az agy emlékezetért felelős területei sérülnek. Ebben az esetben a beteg mindent, ami vele történik, úgy érzékel, mintha már egyszer átélte volna, nemcsak járt már itt, de olvasta ezt a könyvet, látta ezt a hírt a tévében, és elvégezte már ezt a feladatát. Beszámolók szerint ez pokoli érzés! Enyhe formában viszont a legtöbb emberrel előfordul ez életében, kivel ritkábban, kivel gyakrabban.

Mi több, létezik a déjà vu ellentéte is, a jamais vu, amikor egy, már átélt élményről érzed úgy, hogy abszolút új helyzetben vagy, még nem történt veled ilyen.

„A déjà vu hiba a mátrixban”, és valóban erről van szó, feltéve, ha a mátrix alatt az agyatokat értitek. Ugyan a klasszikus elképzelés szerint a déjà vu háttere, hogy a két szemetekbe egy ezredmásodpercnyi különbséggel érkezik és dolgozódik fel az információ, ez okozza – tulajdonképpen jogosan – a „már láttam” érzést, azonban ez nem magyarázná, hogy a vakok miért érzékelnek szaglásos vagy hallásos déjà vu-t. Újabb kutatások arra jutottak, hogy inkább az emlékezetért felelős homloklebeny bizonyos területein az idegsejtek ingerületvezetésében jelentkezik egy apró, pillanatnyi zavar, ami miatt egy új helyzet láttán hibásan jelentkezik az ismerősség érzése. Amikor mesterségesen, laboratóriumban idézték elő az agyban ezt a vezetési zavart, nemcsak olyan embereknél váltottak ki déjà vu érzést, akik amúgy is átélnek ilyet alkalomadtán, hanem olyanoknál is, akik még sosem tapasztalták – így ez egy elég erős bizonyíték az elmélet alátámasztására.

Sok rendező szeret eljátszani a déjà vu élményével, továbbszőni a jelenséget, különböző időbeli ugrásokkal csavarintani egyet a történet menetén, így szinte minden műfajban találhatunk ezzel foglalkozó filmet. A sci-fi 1999-ben bemutatott örök klasszikusában, a Mátrixban is szerepel a jelenség: ott ez egy fenyegető jelzés arra, hogy valami megváltozott a rendszerben. A szintén akció/sci-fi filmben, A holnap határában (Edge of Tomorrow) Tom Cruise élheti át újra és újra egy napját a földönkívüliek ellen vívott harc során; míg az 1993-as Idétlen időkig (Groundhog Day) című vígjátékban Bill Murray-nek kell újra és újra megbirkóznia egy pokoli nappal – ám ezen rengeteget nevethettek, és meglepő módon sokat tanulhattok is belőle.