Nyáron – ha szerencsénk van – sokat időzünk különböző kültéri és beltéri medencékben. Igen ám, de a sok klór egyáltalán nem egészséges sem belsőleg, sem külsőleg.
A medencevíz fertőtlenítésére szükség van, ez nem vitás. A leggyakrabban klór hozzáadásával teszik ezt, ami kis koncentrációban is megöli a baktériumokat, kicsit töményebben pedig az algáktól is megszabadítja a vizet. Emellett lebontja az olajokat, testápolókat, a medencében összegyűlő szennyeződések egy részét. Ám eközben a klór irritálja a szemeket és a bőrt. Idővel érezzük is, ahogy kiszárad, feszül a bőrünk, vöröslik a szemünk, esetleg kiújul az ekcémánk. A klórozott víz ugyanis azokat a természetes zsírokat is lebontja, amelyekre bőrünknek, szöveteinknek szüksége van a megfelelő működéshez. Áldozatául esnek a többszörösen telítetlen zsírsavak és az E-vitamin is.
A klóros víz egyik veszélyes mellékterméke
Miközben a medencevizet klórral fertőtlenítik, a vízben lévő szerves anyag és a klór közötti reakció eredményeként egy trihalogénmetán nevű anyag képződik. Ez az ivóvízben is megtörténik, ezért állítottak fel a legtöbb országban egy felső határértéket, amit nem szabad átlépnie. Mivel a medencevízből nem iszunk, ott a trihalogénmetán koncentrációja magasabb lehet. Ez azért is érdekes, mert sokan karcinogénnek, rákkeltő anyagnak tartják. A bőrön át bejuthat a szervezetbe, és ott elraktározódhat, ami főleg úszóknál jelent veszélyt. Sokan a terhes vagy szoptató anyákat féltik tőle, mert az anyatejbe is juthat belőle.
A klór és az asztma
Az asztmás gyerekek egy részét pont azért íratják be úszára, hogy fejlődjenek, erősödjenek. Ám a klóros víz és az uszodai levegő néhányuknál épphogy rosszullétekhez vezet, és az allergiás vagy bőrproblémás gyerekek állapota is romolhat. Ráadásul azok a csemeték, akik az átlagosnál több időt töltenek klóros medencevízben, nagyobb aránnyal szenvednek az alsóbb légutak gyulladásos megbetegedéseitől is.
A cikk itt nem ér véget, folytassátok az olvasát ITT.
