Mélységesen mély érzelmei vannak, amelyeket nem tesz közszemlére. Nem azért, mert félne azok nyilvános felvállalásától, sokkal inkább kíméletből. Úgy véli ezzel a tapintattal tartozik másoknak. Pedig jobb lenne, ha néha őszintén beszélne valós érzelmeiről. Akkor talán nem hinnék azt mások, hogy a Vízöntő mindent elfogad.

Inkább hátrahúzódik, vagy homokba dugja fejét, csak ne keljen megmutatni a benne dúló viharokat. Egy Rák sebezhetőségét emberi gyengeségnek tartja, nem mutatja meg, mi fáj neki igazán – így azonban örömei megosztása se olyan sikeres,mint szeretné.

Eszébe se jut érzelmeit nyílt színen vállalni. Egy Nyilasnak nem fáj semmi, nem történt semmi, látszólag nem veszi a szívére a dolgokat. Pedig belül kemény feldolgozási folyamat zajlik, és hajlamos az önhibáztatásra is.