Sajnos ez nem valami idióta vicc. Ez az én életem. Nagy pocakkal sétálgatok az utcán, pedig nem így terveztem…
Egy öt emeletes társasházban lakom, egy nagyon jó közösségben. Itt nem mennek a pletykák, sok a fiatal, mindenki a saját dolgával törődik, de így is sikerült felhívnom magamra a szomszédok figyelmét a szerelmi életemmel. A mellettem lévő lakásban ugyanis az exem lakik, akivel sokáig voltunk együtt, és a mai napig furcsa a kapcsolatunk. Mondhatni lezáratlan ügy, legalábbis az ő részéről, én már úgy gondolom, továbbléptem. Legalábbis ezt gondoltam…
Miután szakítottunk egyre többet álmodtam vele. Mivel az együttlétek igazán jók voltak vele, ezért álmaimban is mindig forrón egymásnak estünk. Reggelre fáradtan ébredtem, és utána mindig kerültem őt, nehogy véletlenül is összefussak vele a lépcsőházban, mert akkor biztosan elsüllyedtem volna a föld alá.
A piszkos álmok gyakori vendégek voltak a fejemben, és egyre jobban megviselt testileg és szellemileg a dolog. Már enni is alig bírtam, és reggelente mindig futottam a mosdóba, annyira kavargott a gyomrom. Úgy döntöttem kivizsgáltatom magam, mert lehet a rengeteg stressz már fizikailag is kezdett kihatni rám. Amit az orvos mondott, az teljesen lesokkolt:
Semmi gond nincs Önnel hölgyem, csupán terhes!
Akárhogyan is számolgattam a hónapokat, nem jött ki a számítás. Nem lehetek terhes! Hiszen mióta szakítottunk, azóta senkivel sem voltam együtt… Már kezdtem arra gondolni, hogy a következő kis Jézus növekszik bennem, amikor teljesen kirázott a hideg: mi van akkor, ha az álmok, igazából megtörténtek? Csak egy ember tudja az igazat, ezért meglátogattam őt.
Amint kinyílt a szomszéd ajtó, az exem arcára sármos mosoly ült. “Már nappal is hiányzom neked?” – kérdezte könnyedén. Még csak fel sem kellett tennem a kérdést, már tudtam, tényleg valóság volt minden álmom.
Hosszú beszélgetés vette kezdetét, amiben elmagyaráztam neki mindent az elejétől a végéig. Csendben hallgatta végig a mondandómat, ezután ő is megszólalt:
“Sajnálom. Nem tudtam, hogy alvajáró vagy. Nekem úgy tűntél, mint aki teljesen ébren van, hiszen beszéltünk is”.
Aznap sokáig beszélgettünk, elmeséltem neki, hogy gyerekkorom óta alva járok, és ez eddig semmilyen komoly dologgal nem járt. Apróbb feladatokat csinálok, beszélgetek, de sose gondoltam volna, hogy alvajáróként az is előfordulhat, hogy más ágyában kötök ki. Ez alkalommal azonban elég nagy dolgot tettem, és közösen úgy döntöttük vállaljuk a következményét, és újrakezdjük.
Talán nem lesz a legszebb esti mese a kislányunk számára a történetünk, de az biztos, hogy nagyon is különleges.
Csilla történetét Juhász Adél jegyezte le
