szingli3

Csak én és a “játékaim”: rég nem voltam együtt senkivel, de nem is vágyom rá

Sosem éreztem még ilyen boldognak magam! Végre megszabadultam a párkapcsolat okozta terhektől, és csupán a magam uraként élhetem az életem, férfi jelenlét nélkül. Mindenkinek ajánlom, és el is mondom, miért.

Soha többé nem szeretnék egy férfit sem az otthonomba engedni! Imádom, hogy egyedül élek a macskámmal az otthonomban, ahol kizárólag az én cuccaim vannak, az én növényeim, és az én játékaim arra az esetre, ha a testem igényelné a fizikai kényeztetést.

Évekig tartott, mire rájöttem, a férfiak jelenléte csak rontja az önképemet.

Megkeseríti a testemhez való viszonyomat, és torzítja az elvárásokat is, amiket magammal szemben állítok. A húszas éveim végére azonban rájöttem, így, hogy nem akarok gyereket, értelmetlen lenne belevágnom egy kapcsolatba, hisz sokkal jobban járok, ha egyedül maradok.

A döntés nem tudatos volt, inkább ösztönös. Éreztem, hogy nincs szükségem több csalódásra, és egyébként is, kifejezetten magamnak való egyéniségnek tartom magam. Emiatt a szingli hónapokból évek lettek, aminek köszönhetően lassan öt éve egyedül élek, csak egy menhelyes cicát fogadtam örökbe.

Tipikus macskás idős hölggyé váltam, de én imádom, ennél boldogabb még sosem voltam.

A barátaim többször próbáltak meggyőzni, hogy ideje lenne elkezdenem keresgélni, én azonban hajthatatlan maradtam. Nem érzem úgy, hogy jót tenne nekem az, ha megint bevonnék valakit az életembe. Nem arról van szó, hogy hatalmasat csalódtam, vagy félek a kötődéstől, egyszerűen csak úgy látom, sokkal boldogabb vagyok egyedül.

szingli
Nem érzem úgy, hogy jót tenne nekem az, ha megint bevonnék valakit az életembe.
Forrás:
Pexels.com

Arra az esetre is fel vagyok készülve, ha esetleg megkívánnám az együttlétet. Mivel a testemnek szüksége van rá, ezért nem zárkóztam el tőle, viszont kizárólag egyedül, társaság nélkül szoktam kielégíteni magam. 

Rengeteg játékszert szereztem be magamnak az évek során, amiket felváltva használok. 

Imádom, hogy ezen a téren is teljesen önálló vagyok, és hogy nincs szükségem senkire sem ahhoz, hogy ezt az örömet is megkapjam.

A szingli éveim alatt azt tapasztaltam, sokkal több lehetőségem van egyedül, hisz nem kell tolerálnom egy másik ember aktuális hangulatát, vagy szokásait. Felfedeztem, hogy ki vagyok, hogy mit szeretek, mik a hobbijaim, és hogy milyen munka az, amit a legszívesebben végeznék.

Még arra is volt időm, hogy hobbi szinten elkezdjek nyelveket tanulni, aminek köszönhetően megtanultam spanyolul és olaszul is. Folyamatosan fejlesztem és művelem magam, rendszeresen sportolok, és új embereket is megismertem a hobbijaimnak köszönhetően.

Természetesen néha rám tör a  magány, ami elkerülhetetlen része a szingliségnek, de ezt is megtanultam kezelni. 

Tudom, hogy sokkal jobb életem lehet egyedül, és nem kell tartanom attól sem, hogy teljesen egyedül fogok meghalni, hisz a barátaimra mindig számíthatok, ahogy a családomra is. A magánytól való félelmemet pedig mindig kreatív tevékenységben adom ki magamból, aminek következtében még egy kellemes élményt is tudok csatolni a negatív érzéshez.

Nekem bevált az egyedüllét és az, hogy a párkapcsolat minden előnyéről lemondjak. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egy évre próbálja ki, hiszen semmit sem lehet veszteni azzal, ha hagyjuk megismerni önmagunkat.

Timi történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.