Én már próbáltam rövid szoknyában és hosszúban is. Az előbbiben összeszorított combokkal tekertem, attól parázva, hogy melyik szemből jövő autós lát be, és valljuk be, nem épp a legkényelmesebb módszer, de olykor beáldozza magát az ember lánya, ha jól akar kinézni. Mondjuk egy randi miatt. Az utóbbiban pedig, azt hiszem, be is fordultam az árokba, mert bekapta a szoknyát a lánc. Minden elismerésem tiétek, bringás csajok, akik ezt zökkenőmentesen kivitelezitek, és még jól is érzitek magatokat közben!

Főleg a lazább szoknyákra jellemző, és hát igen: sem látványra, sem érzésre nem túl kellemes.

Nem túl gusztusos, ha a bőröddel érintkezik a BKV-járművek valamelyik ülése. Ki tudja, hányan és kik ültek ott, mi ragadt vagy ömlött rá. Blöe.

Elmentek dokihoz, leültök a padra a parkban, kiszuszogjátok magatokat, végre lehűl a testetek, jól érzitek magatokat. Majd indulni kell, és gyorsan felugrotok. Nos, egy kisebbfajta gyantázási procedúrával felér, ha a bőrötök beleragadt az ülésbe… Áucs!

Akárhogy is, egy szoknyában nem tudtok olyan fesztelenül mozogni, mint egy nadrágban. Gondolom, nektek is ismerős a szitu, mikor próbafülkében szoknyapróbálás közben pucsítotok, leültök, terpeszpróbát tartotok, meg lábváltáspróbát ülve, hogy mi mennyire látszik, és milyen szögből. Ha pedig csak otthon jöttök rá a problémákra, akkor bizony x-lábbal guggoltok, ülve hajoltok. 

Amikor az alsó réteg beakad a bugyiba vagy a harisnyába. Nekem egyszer sikerült, és a fél várost bejártam púpos tomporral, míg végre szólt egy néni. Ennél már csak az a nagyobb szívás, ha mindkettő beakad.

Marilyn Monroe legendás fotóját biztosan ismeritek, mikor szoknyáját lefogva mosolyog a kamerába, és mindannyiunkban megfordul a gondolat, hogy bárcsak mi is… De azért mikor Marilyn Monroe-t játszuk a metró mozgólépcsőjén lefelé menet, nos, akkor a fene sem akar Marilyn Monroe lenni.

Ti mitől sikítotok a legjobban?