Mindig frissen kelt, pedig épp csak lepihent egy kicsit. Ezt főleg akkor nem bírtam megérteni, mikor én még tök fiatalon a délutáni nagy szuszmákolások után is úgy éreztem, rottyon vagyok. Ugyancsak nem értettem azt sem, hogy az éjszakai tanulás alatti ötperces szunyókálások után miért vagyok frissebb, mint egy óra után. Akkor ugyanis fel se keltem.
Pedig tök egyszerű magyarázata van:
A maximum félórás alvás frissít, azon túl fáraszt.
Ennek az az oka, hogy fél óra alvás alatt még képesek vagyunk éberen aludni, azaz nem kezdünk álmodni, és nem kerülünk a mélyalvás fázisába. Egész pontosan, ha fel szeretnénk frissülni, akkor aludjunk egy fél órát vagy másfelet, mert akkor már túljutunk a mélyalvás fázisán.
Azt azonban ne feledjétek, hogy a délutáni alvás nem pótolja a kimaradt éjszakai órákat, a délutáni tízperces ledőlések pedig mindenképpen jók, több okból is:
Úgyhogy elő az ébresztőkkel, vagy kérjetek meg valakit, hogy keltsen fel benneteket!
Borítókép forrása: Pixabay