Egyéb kategória

Amit nekünk lehetett, megengedjük majd a saját gyerekünknek is?

Utazzunk egy kicsit az időben! Úgy 15–20 évet, és játsszunk el a gondolattal, hogy már szülők vagyunk! Egy gyönyörű,   tinédzserkorban lévő lány és egy 5 éves kisfiú édesanyja.
vous - 2015.08.06.
Amit nekünk lehetett, megengedjük majd a saját gyerekünknek is?

Biztos ti is gondoltatok már arra, milyen szülők lesztek, milyen elvek szerint fogjátok nevelni a gyerekeiteket. Mit és mennyit engedtek majd meg nekik. Így a húszas éveim (majdnem) közepén, úgy gondolom, ugyanúgy fogok csinálni mindent, mint a szüleim. A gyermekkoromat megszépítették a csokik, a cukros nassok (persze mértékkel), anyukám igazi vidéki ételei és azok a mezítlábas délutánok kint az utcán a szomszéd gyerekekkel. A fogaim pedig nem rohadnak, nincs semmilyen betegségem, azt viszont elmondhatom, hogy csodás gyermekkorom volt.

Jöjjön akkor a beígért időutazás!

Hiszti a bolt közepén

Épp a bevásárlást intézitek, amikor a kisfiatok földhöz vágja magát a hipermarket kellős közepén, mert neki ez meg az meg amaz kell. Ugye, ti sem szeretnétek az az anyuka lenni, akitől az egész bolt zeng, úgy üvölt a gyerekeivel? Persze, nagyon szerencsések vagytok, vagyis lesztek, ha nem lesz ilyen a gyerkőc, de ha mégis, akkor mit tennétek? Ha velem ilyen előfordulna, biztosan megpróbálnám elterelni a figyelmét valamivel. „Gyere, menjünk gyorsan haza, ott is van ilyen.” Persze hogy nincs otthon ilyen, de mire hazaértek, jobb esetben elfelejti, és a hiszti is abbamarad. Ha jól emlékszem, anyukám taktikája is hasonló volt nálam.

Buli

Épp hazaérkeztek a bevásárlásból, amikor a 13 éves lányotok egyszer csak azt mondja: „Anya, elmehetek abba a buliba?”. Persze, kapásból rávágnátok, hogy „igen, de 10-re itthon légy”. És indul a lavina! 10-re? Hiszen ti is tudjátok, hogy 10-re nemhogy hazaérni nem lehet, de van, hogy ilyenkor még csak készülődünk. Mit tennétek? Elengednétek úgy, hogy valószínűleg csak hajnalban érne haza, és úgy, hogy tisztában vagytok vele, mi folyik egy ilyen buliban? Nehéz döntés, de én elengedném. Persze, magamból, vagyis a szüleimből indulok ki. Engem mindenhová elengedtek, megbíztak bennem, és én voltam mindig az első, aki otthagyta a bulit, és hazament. Sosem csináltam semmi olyat, ami egy fiatal életébe ne férne bele. Miért? Mert nem volt kísértés és tiltás.

A szüleim belém fektetett bizalma megtérült.

A pasiügy

Az első pasi bizony nem egyszerű. Főleg, ha az egy szem lányunkat hamar elkapja a szerelem szele. Egyszer csak előáll azzal: „Anya, az a helyes srác elhívott randizni, ugye elengedsz?”. Mit lehet erre mondani? Ha nemet mondunk, lehet, egy életre elvesszük a kedvét attól, hogy elmondja a pasiügyeit, ami egy jó anya-lánya kapcsolatban elengedhetetlen. De igent se mondunk nyugodt szívvel, hiszen úgy érezhetjük, túl korai lenne. A legjobb megoldás szerintem, ha elbeszélgetünk vele a biztonságos szexről, persze nem direkt vágjuk az arcába, egy spontán beszélgetést kezdeményezve felkészítjük őt, és megkérjük, mutassa be a fiút.

Ezek az én tapasztalataim, de nagyon kíváncsi vagyok, ti hogyan látjátok ezt a kérdést. Írjátok meg!

Ajánlott cikkek