Ilyen hatással van az állandó panaszkodás az életetekre

Ilyen hatással van az állandó panaszkodás az életetekre

Én is tudom, hogy a gondolatok teremtő hatásúak, hogy képesek vagyunk bevonzani a rosszat és minden olyan ellen, ami problémát okoz az életünkben, csak mi léphetünk fel. De nemcsak félig-meddig, hanem teljes mellszélességgel. Ha valaki tudja, milyen nehéz elfogadni egy lehetetlennek tűnő helyzetet, akkor az én vagyok. Persze, húszévesen az élet gondjai nem akkorák, de azért azt jó, ha tudjuk: mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.

Azt hallottam, panaszkodni rossz. Én pedig meggondolatlanságomban egyből rávágtam, hogy ez nem igaz. Hiszen mi is lenne annál jobb érzés, amikor elmondhatjuk egy ismerősünknek, hogy milyen bunkó volt az eladó a boltban, vagy milyen igazságtalan volt a tanár a vizsgán? Semmi. Megkönnyebbülsz, beleéled magad a mondandódba, újra átéled és egy kicsit meg is szabadulsz attól, ami a szíved nyomja. Könnyebb lesz, súlytalanabb, elveszik az éle, és ahogy újra meg újra elmondod, ami bánt, egyszer csak azt veszed észre, hogy már másképp fogod fel a dolgot.

Ez nem panaszkodás. Ez önsegítés. Kiadod azt, amit egyszerűen nem tudsz magaddal megbeszélni. De ez nem baj. Ez jó. Mert végül is, ha jobban belegondolsz, nem csak a rosszat mondod el. Ugyanúgy megosztod másokkal a jó dolgokat is. Akkor az meg már dicsekedés? Nem. Csak örülsz az örömödnek és szeretnéd, ha más is veled örülne. Mondjuk valaki olyan, aki szeret. Nagyon szeret.

Ezzel szemben a panaszkodás az, amikor magadat állítod be áldozatnak. Hogy az egész világ ellened van, minden rossz és senki nem hallgat meg, senki nem segít. Amikor nem fogadod meg más tanácsát, amivel csak segíteni próbál. Amivel talán meg tudnád oldani a helyzetet. Vagy ha nem is megoldani, de kicsit elfogadni. És hogy ennek a panaszkodós létnek mik a következményei? Lássuk:

Áldozattá teszed magad

Ahogy az előbb is említettem, áldozatnak beállítani magad kicsit sem szerencsés húzás. Mert elvárod másoktól, hogy sajnáljanak. Hogy sajnáljanak téged, a helyzeted, az egész életed. Mert mártírkodsz és szenvedsz. Ugyan, te sem gondolhatod komolyan ezt a viselkedést.

Pesszimista leszel

Haragszol az egész világra, mindenki másra, de semmiképpen sem magadra. Te nem tehetsz semmiről, neked semmin nem kell változtatnod, mert a világ egyszerűen ilyen és te csak elszenveded azt, amit eléd tol az élet.

Boldogtalanná válsz


Ha semmi más nem hagyja el a szádat a negatív mondatokon kívül és semmi máson nem jár az agyad, csak a rossz dolgokon, előbb vagy utóbb átveszi a negatívság az irányítást nemcsak az agyad felett, hanem az egész léted felett. Biztos ezt szeretnéd?

Ahelyett, hogy az előbb felsoroltak szép lassan tönkretesznek, inkább fordítsd ellenkezőjére a dolgot.

Ha tudsz változtatni valamin, tedd meg. Ha van pozitív oldala egy dolognak, koncentrálj arra. Hosszú távon hidd el, hogy megéri.

Ha jobban belegondolok, tényleg nem éri meg panaszkodni. Nem akarok boldogtalan lenni, nem akarok negatív lenni, nem akarok elveszett lenni a saját világomban. Nem akarok olyan ember lenni, amilyet én sem tudnék elviselni a környezetemben.

Képek forrása: Pixabay