Egyéb kategória

Bevállaltam egy vakrandit: kellemeset csalódtam

Ez egy modern változatban megtörtént vakrandi volt. Mert ugye Facebookon már beszélgettem a fiúval, és a képeit is láttam. Már kezdek beletörődni abba, hogy a mai világban a közösségi oldalakon ismerkednek az emberek. Meg abba is, hogy úgy adjuk a másik tudtára a tetszésünket, hogy lájkoljuk a képét. Ez ma már pont annyira nem meglepő, mint az, hogy fogmosáshoz fogkefét használunk.
vous - 2015.08.26.
Bevállaltam egy vakrandit: kellemeset csalódtam

Azt már tudom, hogy rossz korba születtem. És azt is, hogy a mai lányok nem tudnak hol ismerkedni. Eddig teljes mértékben elutasítottam a Facebookon történő csajozást és pasizást, most mégis hatalmas beszélgetésbe keveredtem egy fiúval. Olyan hajnalig tartóba, amikor csak azért maradsz fent éjjel kettőig, hogy beszéljetek. Azzal pedig, hogy ez megtörtént, már egyenes út vezetett a randizáshoz. Beadtam a derekam. Nyitottam a világ (inkább a Facebook) adta lehetőségek felé, és nem kellett sokáig unszolni, hogy elfogadjak egy kávémeghívást.

Szóval kétségek között vergődve, hogy most menjek vagy ne menjek, találkozzunk vagy ne találkozzunk, döntöttem egyik percről a másikra. A „veszélyeit” fel se mértem. Gondolok itt most arra, hogy rossz lesz, vagy nem lesz szimpatikus, vagy amúgy hogy is fogok lelépni, ha nem akarok egy óránál tovább vele maradni. Azért a találkozó előtt még dobtam Anyának egy üzenetet, hogy ha S.O.S. jeleket küldök neki sms-ben, hívjon fel valami hülye ürüggyel. Drága Anyu, Te vagy a mentsváram.

Persze reméltem, hogy nem fog erre sor kerülni, és a legjobb, hogy nem is került. Mert amúgy én olyan vagyok, hogy nem hiszek a facebookos ismerkedésben, és nem hiszek abban, hogy online üzemmódban fogom megtalálni életem párját. De nem is ez volt a lényeg. Hanem az, hogy végre kitörtem a megszokott kis komfortzónámból, és találkoztam egy olyan emberrel (mindegy, hogy fiú vagy lány), akit előtte még soha nem láttam. Mert a képek amúgy is csalnak, az üzenetek pedig hazudhatnak. Nem csaltak, nem hazudtak, jól éreztem magam. Meglepően jól.

Tudom, hogy nem csak én küzdök ilyen félelmekkel, és nem csak bennem merül fel a „de mi van, ha?” kérdéssorozat.

Hogy rossz lesz, nem fog tetszeni, nem fogom jól érezni magam, nem az én világom, félreismertem az üzenetei alapján, nem úgy néz ki, nem szimpatikus, bla… bla… bla… De, lányok, van egy jó hírem, amit már biztos ti is tudtok: a pozitív gondolatok teremtő hatásúak, és ha képesek vagytok eltérni a megszokottól, kipróbálni valami újat, megmutatni magatoknak, hogy igenis bevállalósak vagytok, sok rossz nem történhet veletek.

Visszagondolva arra az időre, amit együtt töltöttünk, kellemes csalódás volt. Nagyon is kellemes. Nemcsak a srác, hanem az egész helyzet. Valahogy fel sem merült bennem, hogy esetleg egy baltás gyilkossal fogok találkozni. Ha mégis így lett volna, most valószínűleg nem írnék nektek arról, mennyire jól éreztem magam.

Ui.: Azért mindig csekkoljátok le a srácot, hogy nincs-e barátnője vagy valami bolond exe. Biztos, ami biztos.

Ajánlott cikkek