Emlékeztek arra a nyári napra, amikor felrobbant az internet a Gucci bemutatója miatt? A modellek külsején (és ruháin) mindenki csak hüledezett – ide kattintva meg tudjátok nézni, min borult ki annyira mindenki. Kata szerint nincs magyarázat arra, miért küldenek ilyen "csúnya", férfiatlan férfiakat a kifutóra, ahogy azt sem lehet megmondani, tartós lesz-e ez a vonulat.

"Kár kutatni a rendszerszerű okokat, ha az ok egyetlen ember épp aktuális víziója.

A női modellek esetében például egyre erősebb az igény a kevésbé karakteres arcok, az átlagember ízlése szerint való 'jó csajok' iránt.

Nincs hivatalos magyarázat, de az internet és a webshopok térnyerése biztosan fontos tényező. Egy nyomtatott katalógus vagy kampány nem kerül minden vevő szeme elé, de a webshopos vásárlásnál ez adott, és igen, a vevőnek van igaza, aki ha magához jobban hasonlító modellt lát, talán nagyobb kedvvel vásárol.

Ma már a divaton belül is mindent nagyvállalatok irányítanak, ha nem muszáj, nem kockáztatnak. Nem véletlen, hogy a nagyobb, Magyarországon is elérhető ruhaüzletek webáruházaiban a fotók mellé kiírják, a képen látható modell milyen magas, és nem ritkák a 170 centiméter magas, átlagos testalkatú lányok."

A kifutókat viszont még mindig azok a lányok uralják, akik talán nem is a soványságukkal, hanem a furcsaságukkal tűnnek ki. Akiket csak kevesen illetnének a szép jelzővel, inkább azt kapnák, hogy érdekes, furcsa vagy csúnya. Hogyan lehetnek mégis a tervezők kedvencei?

"Azok, akik ruhák vagy kiegészítők hatásos bemutatásához keresnek modellt, mindig is szeszélyesek, és sokszor könyörtelenek a méreteket vagy az arcvonások elvontságát illetően. Ha túl szép a modell, vagy túl szexi, ahogy mozog, ki figyel a ruhára? Így lehetne talán hétköznapian megfogalmazni, ami a sokszor érthetetlen választások mögött van.

Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy akik modellekkel dolgoznak, egyfelől talán sémákban gondolkodnak, másfelől viszont sokkal szabadabban gondolkodnak a civileknél arról, mi a szemrevaló, szép, attraktív, kifejező, és persze az sem mindegy, egy tervező vagy magazin extravagáns, jelmezszerűen elrugaszkodott ruhadarabokat kíván bemutatni, vagy napi viseletet, akár dolgozó emberek számára.

Belefér, hogy egy-egy kiragadott képsorozaton furcsa, csúnya arcokat lát a potenciális vásárló – csak épp mi ezeket az arcokat sem látjuk csúnyának. Megkockáztatom, hogy semmilyen arcot sem.

Az más kérdés, hogy nem egy kollégám – főleg a fiúmodellek menedzserei közül – vakarja időről időre a fejét, amikor azt látja, egy bizonyos típus tavasszal még labdába rúghat, de ősszel már nem. Vajon egy ennyire változékony közegben hogyan lehet tartós karriert ígérni, amikor mi magunk sem tudjuk, át tudunk-e valakit okosan vezetni egy számára kevéssé, vagy egyáltalán nem kecsegtető szezonon.

A tervezőket és magazinszerkesztőket ez persze nem érdekli, ahogy az sem, hogy nap mint nap rengeteg fiú és lány hagyja félbe a modellkedést és keres más foglalkozást, akkor is, ha évekig sok áldozatot hozott az álmáért."

Forrás:

Maverick Agency modellügynökség

Kata lassan hét éve alapította meg az ügynökséget. Halasztani szeretett volna az egyetemen, böngészte a fantáziátlannál fantáziátlanabb álláshirdetéseket, amikor meglátta egy modellügynökség felhívását. Hamar kiderült számára, hogy nehezen körülírható, izgalmas munkát kínálnak neki, de az egyetem mellett ezt lehetetlen lenne csinálni, így még az állásinterjú végén nemet mondott.

"Csak pár héttel később, amikor a későbbi főnököm egy hétfő este telefonon könyörgött, hogy azonnal jöjjek, vállaltam el mégis. A fenti okokból: nem láttam semmi ehhez hasonlót, pláne olyan friss, rugalmas, változékony nemzetközi munkát, ami kívül esett a poshadófélben lévő egyetemi közegen vagy a kosztümös-torokátharapós nagyvállalati szférán."

A munkája nagy része abból áll, hogy kommunikál; információkat közvetít több külföldi ügynökség, vagy az ügynökség és a modell között.

"Ott dolgozom, ahol éppen vagyok, és van térerő. A metrón, az utcán, ha kell, egy előadás szünetében, mindegy, hogy Magyarországon vagy külföldön, szezonban, vagy akkor, amikor mások nyaralnak" – írja a választ a kérdésemre – ki tudja, éppen honnan.

Kata rengeteget utazik, évente végiglátogatja a főbb európai városok ügynökségeit, nemrég Berlinben volt, ősszel vagy tavasszal pedig Ázsiába utazik az új, modelleknek fejlesztett mobilos applikációjuk miatt.

"Persze tartunk irodát, hisz – bár talán kevesen gondolják –

a modellek ügyeinek menedzselése jórészt adminisztrációs munka, teljesítési igazolások, költségtáblák, kereseti egyenlegek, számlák könyvelése, utazási, vízum-, adó-, illetve pénzügyi tanácsadás, rendet kell tartani.

Kell egy szép hely a szülőkkel szervezett találkozók miatt, és a modelleknek is szükségük van egy bázisra, ahova beugorhatnak. Vagy nekem egy nyugodt zugra, ahol lazább szakaszokban fotókkal bíbelődhetek."

Amikor kiderül, mivel foglalkozik, rendszeresen kérdezik meg tőle – nők és férfiak egyaránt –, hogy volt-e modell, amin mindig jót mosolyog. Már csak azért is, mert tudja, nem lehetne modell. De azért is, mert a kérdés pontosan jelzi azt, mennyire másképp gondolkozik az átlagember és egy szakmabeli arról, milyen külső adottságok szükségesek ahhoz, hogy valaki a modellszakmát választhassa. És ez bizony rendszeres bonyodalomforrás.

Főleg akkor, ha tulajdonképpen bárki nevezheti magát modellnek. Még az is, aki kacsaszájjal, felpumpálva szerepel egy valóságshow-ban. Akkor hogy is van ez?

Nézd, modell az is, aki egyébként titkárnő egy téglagyárban, de időnként, mert izgalmas, beül aktmodellnek egy önképzőkörbe, vagy szobrásztanoncok közé. 

Divatmodell az, aki döntően divat- vagy szépségápolási termékeket – de akár tévét, telefont vagy új autót – reklámoz élőben, vagy valamilyen felvételen, és újságokban, plakátokon, illetve az interneten látjuk viszont, lehet, hogy egy mobilalkalmazás felületén, és remélhetőleg meg is él ebből a tevékenységből.

Az a hab a tortán, ha tartósan ezzel tud foglalkozni, és idővel nagy márkáknak dolgozhat. Ilyen feladatokat kacsaszájú, felpumpált celebek is vállalhatnak. Igaz, ritkábban alapítanak miattuk klasszikus modellügynökséget, ahol a természetességet keresik, hisz a divatmárkák is ezt keresik."

A klasszikus modellügynökség egyébként úgy dolgozik, hogy folyamatosan kutatják fel és küldik a nemzetközi forgatagba a lányokat. Így a sok új arcból csak a legügyesebbek és a legerősebbek maradnak talpon. Akik kihullanak, azok helyére pár hónap után újak kerülnek, és ez így megy a végtelenségig. Kata ügynökségénél viszont a modellek hosszú távú érdekei és az ő igényeik kerülnek előtérbe akkor is, ha ez konfliktust okoz a nemzetközi ügynökségekkel.

A leszólítás intézménye még mindig létezik, és egyebek mellett találtak már modellt a közösségi oldalakon, például az Instagramon is. A legjobb mégis az, ha egy leendő modell választja ki az ügynökséget, nem pedig az ügynökség őt. Ugyanis "saját magát csak a jelentkező vagy a szülei ismerik jól. Nekik kell tudni, ki lesz az, akivel szót tudnak érteni, akire rábízzák magukat vagy a gyereküket. 

Persze lehet, hogy idővel Magyarországon is lehetséges lesz az, ami Dániában idén tavasztól:

csak pszichológiai alkalmassági vizsgálat alapján vehetnek fel ügynökségek új modellt.

Bizony van abban valami, hogy nem egy modellügynök tisztje felmérni, valaki alkalmas-e erre a munkára, bírná-e mentálisan, amivel jár, főleg egy tizenéves."

Aztán ha egy lány szépen menetel, a végső cél lehet az Egyesült Államok is, ahol most a legtöbbet lehet keresni.

"Oda szerintem felelőtlenség vaskos bankszámla és kellő tapasztalat, valamint munkavízum nélkül érkezni. Ismétlem, szerintem. A sikeres karrier felépítésére sokféle recept létezik, a kockázatokat pedig mindenki maga mérlegeli, az ember ebben igyekszik segítséget nyújtani."

Forrás:

Maverick Agency modellügynökség

Ahogy a cikk elején már volt szó róla, a modelleket érintő trendek akár szezonról szezonra változhatnak, de az érdekes, arisztokratikus arc és a nyúlánk testalkat mindig keresett.

"A változások mindig árnyalatnyiak egy korábbi szezonhoz képest, nehéz megfogalmazni őket, ha valaki nem követi naprakészen a divatot. A vörös haj, a szeplők, a fogak közötti rés mindig izgalmas, ahogy egy extrém hajszín is lehet az, amikor épp mindenki barna, de mindez akkor ér sokat igazán, ha minden más 'tökéletes'. A magasság, a mozgáskoordináció, az arcvonások, és az, ami a modell tekintetében bújkál.

Hogy egy mérhetőbb példát hozzak: amikor saját cégbe kezdtem, nagyjából Srej Zsófi fénykorában, a 177 centis magasság volt a sztenderd a kifutón, Zsófi is ilyen magas, ha jól tudom. Aztán egyszer csak megjelent Karlie Kloss, végre lett egy új amerikai kedvenc, és a kifutó pár szezon alatt az ő magasságához igazodott. Most már az az igazán mutatós és légies, aki legalább 181 centi, de az sem baj, ha több."

A Maverick Agencynél két lány is kiemelkedő Kata szerint: Kiskamoni Lilla és Kulcsár Kitti.

"Bár Lilla régebb óta modellkedik, nagyjából egy időben, 2013-ban kezdtek teljes időben csak ezzel foglalkozni. A visszajelzések szerint egyformán felkészültek és egyformán izgalmas fotóalanyok, és ketten együtt a Vogue-on kívül a legtöbb fontos magazinnak dolgoztak már Koreától Franciaországig, sőt, mindketten dolgoztak a párizsi divathéten, neves márkáknak. A jövőképük mégis más.

Lilla előtt remélhetőleg egy komoly szintlépés lehetősége áll, a legjobb fotósok és a luxusmárkák világa, ahol órási a verseny, és jóval nagyobb a véletlen szerepe, mint Kitti esetében.

Ő nem kifutóra termett alkat, viszont vagánysága és különlegessége miatt Európában előszeretettel választják modellnek klassz, fiatalos, új márkák, Európán kívül pedig könnyebb biztos pénzt keresnie. Mindketten dolgoztak már neves divatmagazinok magyar kiadásainak, és dolgoznának Magyarországon többet is, de egyelőre az idejük legnagyobb részét külföldön töltik."

És ha már Srej Zsófit említettük, ne feledkezzünk meg a magyar topmodellekről. Kata szerint továbbra sincs kétszer, vagy akár háromszor annyi magyar topmodell.

"Hiába dobálóznak a szóval napilapok vagy PR-megfontolásból modellügynökségek is. Három elszánt, nagy munkabírású, talpraesett lány, Mihalik Enikő, Palvin Barbara és Axente Vanessa ismert csak nemzetközi körökben, holott a külsejük alapján sokkal többen volnának, vagy lettek volna hivatottak hasonló pályát bejárni."

Egyrészt még mindig befelé fordulóak az emberek Magyarországon – gondolja Kata, ráadásul a jövőről alkotott elképzeléseink is sokszor olyanok, mint 30-40 éve. Modellként azonban az izgalmas összevisszaság mellett a gazdasági kiszámíthatatlanság is jellemző, sokszor nem profitálnak azonnal. Az egyetemista lét és a rendes munka sokkal kiszámíthatóbb és komfortosabb, mint a modellszakma.

Tegyük hozzá azt is, hogy azért, mert szerintem klassz dolog modellnek lenni, egy sereg egyéb, komoly, esetleg tudományos foglalkozás is vagány, sőt, bármilyen nekünk tetsző munka lehet az, és aki megteheti, nyugodtan válasszon mást.

Aki viszont ezt a szakmát választja, annak dolgoznia kell. A modellkedés munka, megbízhatóan kell tudni végezni, és azért nem árt, ha az ember általában szereti is azt, amit csinál.

"Nem törvényszerű ma már, hogy izgalmas csak egy megtépázott idegrendszerű, jojózó testsúlyú, a saját szakmáját elfogadni nem képes, zavart énképű botrányhős lehet. Luma Grothe, akit nagyon izgalmasnak tartok, kivételesen szép, fiatal kora ellenére nagy utat járt be, valószínűleg mert jó munkaerő, jó partner, és úgy tűnik, amennyire lehet, hétköznapi életet él, egy vele egykorú fiúval, sok baráttal, kiskutyával."