Drágám, miért nem adsz ki hangot?

Ismerős kérdés, ugye? Többnyire aggódó pasik teszik fel szerelmüknek, és egyszerűen csak azért, mert kell az egójuknak a visszajelzés, hogy jól csinálják a dolgukat. A kutatások be is bizonyították, a nők nagy része ezzel tökéletesen tisztában van, és bizony szántszándékkal manipulálják a szex folyamatát a hangjukkal. Megfigyelték, hogy a nők akkor a leghangosabbak, ha a partnerük közeleg a csúcshoz, ezzel segítve őket a fellegekbe. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne sikoltoznának akkor is, ha ők maguk jutnak át a gyönyör kapuján, hiszen a nők orgazmusa gyakran jóval intenzívebb, mint a férfiaké. Ha pedig még úgy érzik, szükségük van némi odafigyelésre, akkor finom nyögésekkel irányítják partnerük mozgását, ritmusát.

Persze, ez nem mindenkinek természetes, és nem is viselkedünk egyformán az ágyban, aminek okát a családi háttérben, neveltetésben kell keresni. Azok a nők, akiknél a szex tabutéma volt a családban, jóval gátlásosabbak, és őket bizony biztatni kell, hogy merjék kinyilvánítani örömüket vagy nemtetszésüket. Ugyanígy azoknál a férfiaknál, akiknek alacsonyabb az önbecsülésük, jó, ha néhány sikkantással felturbózzuk az együttlétet. Noha a férfiak néha zokon veszik, ha némi színjátékot vélnek felfedezni a sóhajok mögött. Pedig a szex maga két ember játéka, és ha mindössze csak egy pici hangemelkedésen múlik mindkét fél boldogsága, bolondok lennétek ezen megsértődni vagy fennakadni, nem?

Hangosan szeretkezni egyébként is jó, egyrészt könnyíti a légzést, másrészt jó visszajelzéseket ad a partnernek, azonban ez nem teszi megkerülhetővé azt, hogy olykor ne beszélgessünk a vágyainkról, vagy arról, hogy mi az, amitől megőrülünk pillanatok alatt. A verbális kommunikáció mégiscsak sokkal egyértelműbb, meg ugye, ne felejtsétek el, hogy evés közben jön meg az étvágy.