Ki volt Magyarország Fehér Rózsája, aki meghódította egy király szívét? Albánia

Ki volt Magyarország Fehér Rózsája, aki meghódította egy király szívét?

Diplomáciai érdekházasság helyett egy életen át tartó szerelmi kötelék, nyugodt helyett kalandokkal teli élet és 63 év száműzetés. 1938-ban egész Európa egyetlen lányról, "Magyarország Fehér Rózsájáról" beszélt, akit feleségül vett az albán király. Apponyi Géraldine nem egészen napra pontosan száz éve, 1915. augusztus 6-án született.

Liliomfehér arcú szép leány, a te számod a hármas, mert még ebben az évben három könnyű baleset ér, és hárman fogják megkérni a kezedet. Idehallgass: kétszer látom a tengert. Azt a férfit válaszd, aki arra kér, kelj át rajta, ne azt, aki eljön hozzád. A tenger, amelyen átkelsz, ragyogó lesz: látom, ahogy szikrázik a napsütésben. Ekkor a legmagasabb dicsőség ér, amit csak el lehet képzelni. De életedet mások életének fogod szentelni, mert ilyen a jellemed és a sorsod...

– így szólt a jóslat, amelyet a fiatal Apponyi Géraldine tenyeréből olvasott ki egy cigányasszony Budapesten. Zseri grófnő – akit csak így neveztek Magyarországon – a Nemzeti Múzeumban dolgozott, annak is a legbecsesebb részénél: az egyiptomi gyűjteménynél. Nemcsak azért döntött így, mert akkoriban az arisztokrata lányok így foglalták el magukat, hanem azért is, mert szerette volna legalább a saját szükségleteit fedezni. Az Apponyi név akkoriban már nem járt együtt a hatalmas vagyonnal, amelyet egy nagymúltú, nemesi családról ma feltételeznénk.

Géraldine délelőttönként tanulmányokat állított össze, délutánonként a múzeumi könyvesboltban árult múzeumi újságot, könyveslapokat, szobormásolatokat. A turisták el voltak ragadtatva tőle: több nyelven beszélt, mindig kedves, művelt és bájos volt, és ráadásul gyönyörű.

Sudár alakjával, különleges mosolyával, hosszú szempillákkal keretezett mélykék szemével és szőke hajával elkápráztatott mindenkit. A fényképeken is mindig gyönyörű, nem csoda, ha az arisztokrata szépséget egy fénykép alapján választja ki jövendőbelijének I. Zogu albán király.

A királyi család Dél-Afrikában: középen Géraldine királyné, mellette menye és unokája, mögötte fia
A királyi család Dél-Afrikában: középen Géraldine királyné, mellette menye és unokája, mögötte fia
Forrás:
AFP

Találkozásukról egyébként számtalan legenda keringett még a közelmúltban is, de Joséphine Dedet francia újságírónő most megjelent könyvében minden világossá válik. Az újságírónő ugyanis szabad hozzáférést kapott a királyné levelezéséhez, és sokat beszélgetett vele és húgával.

A valóság szerint 1937-re eljutott az albán uralkodó addig, hogy házasodni szeretne. A negyvenes éveiben járt, dinasztiát kellett alapítania, ráadásul rengeteget dolgozott – hol voltak akkor már a könnyű bécsi évek, amikor nők szívét törte ripityára?! Szenzációhajhász lapok már akkor is szerették a példányszámot légből kapott házassági hírekkel növelni, így számtalan hajadon neve merült fel, ha a királynői címről volt szó.

Horthy kormányzó is örült volna, ha Magyarország újra királynét adhat egy európai uralkodóháznak, ahogy erre volt példa a korábbi évszázadok során. Kapóra jött, hogy a magyar tanácsosok, köztük Ghyczy Miklós tábornok, rendszeresen jártak Tiranába, a királyi udvarba. Ghyczyt bízzák meg, hogy keressen jelöltet a király számára, aki makulátlan hírnévvel rendelkezik. A tábornoknak ekkor jut eszébe először a tűzről pattant Apponyi Virginia nővére, Géraldine, akiről három fotót is mutat a királynak. 

A király hosszasan szemléli. Ragyogó arcszín. A szem intelligens, elgondolkodó természetet tükröz. A telt, érzéki ajkak az amerikai glamourt adják az archoz. Az angyali arcot keretező szőke hajtincsekben eljátszik a fény.

A francia újságírónő könyvében többször visszatérő motívul Zseri grófnő jellemzésénél az amerikai glamour, ami nem véletlen. Géraldine szülei Apponyi Gyula gróf és Gladys Steuart, a skót-ír származású amerikai nagyvilági hölgy. Géraldine úgy volt amerikai, hogy sosem járt Amerikában: húgával angolul beszélt utolsó éveiben is, fiatalabb korában rendszeresen sportolt, üde volt, friss, életvidám, természetes.

Nemesi származása, kitűnő neveltetése mellett ez, a mesterkéltség teljes hiánya győzi meg a királyt, hogy erre a lányra van szüksége. "Nagyon ódzkodtam ettől a királyné-szereptől" – vallotta be sok-sok évvel később. 1937-ben mégis úgy döntött, elutazik Albániába arra a bizonyos szilveszteri bálra, ahol először találkozhat leendő férjével. 22 éves volt.

A bál másnapján Zogu király nem húzza az időt, "fölösleges volt minden bevezetés, a király azonnal megkérdezte tőlem, hozzá mennék-e feleségül." A király már attól is eltekint, hogy Géraldine-nak át kellene térnie a keresztény hitről a muzulmánra, pedig ehhez korábban ragaszkodott volna.

A király akkor talán még nem, pár hónappal később, az esküvő napján viszont már sejti: kemény évek következnek. 1938. április 27-én viszont egész Európa megáll egy pillanatra, hogy még valami nagyon szép és meseszerű történetre figyeljen a sok-sok borzalom előtt. Az esküvőről mindenki beszámolt. Maga, Géraldine így emlékszik vissza:

A családom lassacskán összegyűlt nálam, miközben felöltöttem a menyasszonyi ruhámat. A Chanel ház egyik kreációját választottam, princesse szabásút, fehér szaténből, csipke, ezüstszál és gyöngyhímzéssel és hosszú uszállyal. Nagyanyám és nagynénéim sírtak.

Egyedül anyám őrizte meg nyugalmát és türelmesen igazította a tüllfátylat a fejékemre. A narancsvirágbimbókkal díszített fejék a ruhához járt, de először nem azt akartam viselni, mert egy magyar csipkével díszített fátylat szerettem volna föltenni, de az sajnos nem érkezett meg.

Az esküvőre a vendégeknek szigorú dress code-ot írtak elő: senki nem lehetett feketében vagy fehérben, viszont pasztellszínben igen, így a királyné még inkább ragyoghatott. Akkor még senki sem sejthette, hogy mindössze egy évig élhet abban az országban, amelyet azonnal megszeretett. Nemcsak a nyelvet tanulta meg gyorsan, vagy a történelemkönyveket tanulmányozta az íróasztalnál, hanem járta a vidéket is. Érdekelte az oktatás, a nők és a gyerekek helyzete. Számos terve volt, amit királynéként szeretett volna véghezvinni.

Az albán királyi család Alexandriában, 1947-ben
Az albán királyi család Alexandriában, 1947-ben
Forrás:
AFP

Albánia jó viszonyt ápolt Olaszországgal, amely viszont egyre fojtogatóbbá vált, mígnem a két ország között olyan nagy lett a feszültség, hogy végül Mussolini csapatai lerohanták Albániát. 1939. április 8-án menekülnie kellett a királyi párnak. Fiúk, Léka kétnapos volt. A történet innen válik igazán érdekessé és kalandossá, bár pont erre a kalandra nem vágyott Géraldine.

Az emigrációból a második világháború után a kommunista hatalomátvétel miatt nem térhettek vissza. Száműzetésük alatt éltek Görögországban, Franciaországban, Londonban, Egyiptomban. Zogu király 1961-ben hunyt el, a királyné és fia viszont folytatta a vándorlást. Spanyolországban, majd Dél-Afrikában, mialatt végig Albánia kék hegyei mellé vágyott.

Végül 63 év után, 2002-ben térhetett vissza szeretett országába – meghalni. Az utazás nagyon megviselte, néhány hónappal azután, hogy hazaérkezett, szívrohamban hunyt el egy tiranai kórházban.

Géraldine királyné fiával, Léka herceggel és amerikai nagymamájával, Virginia Strale af Eknával (kalapban) 1940 körül Nagy-Britanniában
Géraldine királyné fiával, Léka herceggel és amerikai nagymamájával, Virginia Strale af Eknával (kalapban) 1940 körül Nagy-Britanniában
Forrás:
AFP

Az Apponyi Géraldine életét bemutató könyvről bővebben ide kattintva olvashattok.