Az élet helyettem döntött, vagyis csak próbált. Úgy gondolta, ha már én magam nem vagyok hajlandó színes ruhát felvenni, akkor majd máshogy intézi el nekem. A mai nap témája a VOUS-n a száműzetés, és elég hamar eldőlt, hogy a feketeségemet akarják megszüntetni a szerkesztőségben. A sors tehát "úgy hozta", hogy egy hétig színesben járjak.
vous - 2015.08.31.
Azt már meséltem, hogy csak feketében járok. Mert ez tetszik, ebben vagyok önmagam. Biztos ti is tudjátok, milyen érzés az, amikor reggel felvesztek valamit és utána egész nap rosszul érzitek magatokat benne. Na, hát én egész héten ezt éreztem.
Bevallom, megpróbáltam kibújni a feladat alól. Sőt, csalni is akartam. Szóval muszáj volt egy kis feketét csempésznem a szettembe, különben tuti megőrültem volna. Ami később be is következett. Úgy éreztem magam, mint egy iskolai ünnepségen, ráadásul a “rajtad hogyhogy fehér van?” kérdés három embertől is elhangzott.
A fehérrel még úgy ahogy elvagyok, szoktam is hordani, ha minden fekete cuccom a mosásban van. A farmerral sincsen semmi bajom, főleg akkor nem, ha fekete. A kék farmer és a fehér felső azért együtt még elmegy. A pasiknak állítólag ez a kedvenc kombinációja, meg amúgy Lana del Rey is erről énekel a
Blue Jeans című számában, így talán nem is volt annyira rossz választás.
Azt hiszem, ez a nap volt a csúcspont. Rózsaszín. Én, aki csak feketét hordok több mint egy éve, képes voltam kitúrni a szekrény aljáról egy rózsaszín inget – ami egyébként még soha nem volt rajtam –, és fel is vettem. Az meg már csak hab a tortán, hogy ebben emberek közé mentem. Ahogy beléptem a szerkesztőségbe, mindenki döbbenten nézett rám, hogy a) megbolondultam vagy b) valami nagyon csúnya fogadást veszítettem. Elárulom: színes ruhák egy hétig való hordásában soha nem fogadnék.
A tegnapi rózsaszín ingemet soha többet nem akarom látni. Inkább
elajándékozom. Nem is értem, minek vettem meg. Ma inkább sötétebb színeket választottam és hozzá egy kis fehéret, ami minimálisan enyhítette a fekete iránti, szűnni nem akaró vágyamat.
Végre, itt a vége ennek a stresszes hétnek! Az utolsó szettem igazából még tetszett is. De csak mert imádom a farmerkabátot, a szürke pedig már majdnem fekete. Hú, már kicsit kezdtem megszokni, hogy nem vehetek fel feketét.
Mondanom sem kell, hogy a hétvégét még a 35 fokos hőség ellenére is feketében nyomtam végig. Ez a hét számomra egy törés volt. Igazi száműzetés. Az a helyzet, lányok, hogy ez a feketemánia nem akar elmúlni nálam, már több mint egy éve tart. A színes ruhákban nem érzem jól magam. Nem változott meg a véleményem öt tesztnap után sem, ami ha másra nem is, egyre jó volt: tudom, hogy még mindig nem akarok színes ruhákat hordani. Maradok én a szerkesztőség halálmadara. Bocsi, VOUS-lányok!
