A matrica-kereskedelem őrült nagy biznisz volt gyerekkorunkban, és fogalmam sincs, mit gondoltunk, mire lesz jó, ha meglesz minden Pokémon-lény vagy minden hiányzó matrica, de talán egyszerűen csak megadta a flow-érzést. Ráadásul irtó jó volt menőzni, hogy megkötöttük életünk legjobb matricaüzletét. Úgy tűnik, ez az érzés a VOUS-lányok életéből sem maradt ki.
Szinte mindenki rabul esett a matricamániának, Nóri pufi és világítós matricát, Kitti pufi cicás matricát, Niki kutyás matricát gyűjtött, és az alapszabályok annyira belénk vésődtek, hogy még legmélyebb álmunkból kelve is fel tudnánk sorolni:
Nóri elárulta, ő kindertojás-figurákat is gyűjtött, abból az volt a menő, amelyiket nem kellett összeszerelni. Nos, itt is kiderült, hogy jó páran rejtegettünk egy legósdoboznyi figurát a szobánkban. Emlékszem, én próbáltam a dobozból az ötödik tojást kiválasztani, állítólag abban voltak a menő figurák. Azt kihagytam a számításból, hogy mindegyik gyerek ugyanezt csinálta, és jól össze is keverte.
Szalvétagyűjtésben sem nagyon maradtunk le egymástól, mindenki ismerte az érzést, én is. Bár így utólag TÉNYLEG elképzelésem sincs arról, hogy az mire volt jó, mivel, ugye, azok KÜLÖNLEGES szalvéták voltak, és ezért értelemszerűen nem szabadott őket használni, csak porosodtak a szekrényem alján, míg el nem jött a dekupázsolás korszaka.
Idővel persze a gyűjtemény darabjai változtak, Nóri sálat, táskát, bögrét gyűjt, mert abból sosem elég, Niki meg ruhát, ugyanezen okokból, én pedig együtt tudok érezni velük, mert Ez.Az.Igazság.
Még a zselés tollak is szóba kerültek. Az nagy őrület volt tényleg, emlékszem, nehezen adtuk ki a kezünkből, kellett belőle minden szín, és ha netán elveszett a toll kupakja, hát, akkor aztán meg kellett őrülni.
Mi egyébként elég zaklatottak vagyunk a téma óta, erősen gondolkozunk rajta, hogy a matrica lehetne az új fizetőeszköz, élni sem bírunk nélküle, úgyhogy holnaptól indul a biznisz újra, cserélni fogunk.
Ti pedig írjátok meg, mit gyűjtöttetek gyerekkorotokban, illetve mit gyűjtötök most!
