blöff póker

A kamu nagymesterei – Aki jól blöfföl, ahhoz dől a lé?

Azt gondolnánk, hogy egy hivatásos pókerjátékosnak a legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy olyan profin blöfföl, hogy bárkit megvezet. Aztán pedig csak úgy dőlnek a zsetonok. A játékostársai pedig a kardjukba. A valóságban azonban a mateknak és a pszichének, na meg a lapjárásnak sokkal nagyobb szerepe van a jó kártyások sikerében. Hosszú távon viszont csakis a tudással lehet pénzt szerezni.

Zsolt hosszú évek óta pókerezik, ám ne gondoljátok, hogy szórakozásból teszi – pénzt keres. És közben nagyon sokat megtanult magáról is. Önismeret nélkül ugyanis senkiből sem lehet jó játékos.

Hogyan kezdted a kártyázást?

Eleinte sokakhoz hasonlóan én is a haverjaimmal játszottam, de hamar kinőttem ezeket a kereteket, már nemcsak szórakozásból, pizzáért vagy az összedobott ötezer forintért akartam pókerezni, hanem pénzt akartam keresni. Kaszinókba, kártyatermekbe jártam. Ahhoz viszont, hogy eljussak arra a tudásszintre, ahol most tartok, nagyon sok gyakorlás kellett. A tanulópénzt viszont szerencsére nem én fektettem be, mert egy ideig konkrétan az volt a munkám, hogy mások pénzéből játszottam.

Egy játékgépfejlesztő cégnek dolgoztam, azért kártyáztam, hogy felmérjem a piacot, miközben nem a saját pénzemet kockáztattam.

Van néhány magyar kártyaterem, ahová jártam, de a környező országokban is sokszor megfordultam. Bécsbe mentem a legtöbbször, ahol sok pénzdíjas versenyt rendeznek. Mióta komoly kapcsolatom van és más jellegű munkát végzek, sokkal ritkábban tudok menni, de azért az évi 1-2 milliós fizetéskiegészítésem így is megvan. Ebből szoktam utazgatni.

Miért nem vállalják a nevüket nyilvánosan a játékosok?

Sokaknak van civil munkahelye, ahol nem biztos, hogy jó néven vennék ezt a fajta másodállást. És azért sem, mert a nyereményük után jövedelemadót kellene fizetniük, ám azt a pénzt, amit beraktak tétként vagy amit elvesztettek, nem veszik figyelembe mint adóalap-csökkentő tényezőt, így viszont totál veszteséges lenne játszani. A legtöbben ezért inkább névtelenségbe burkolóznak.

Forrás:
iStock

Mi volt a legnagyobb nyereményed?

Három éve nyertem 9600 eurót, egyszer pedig Angliában 14 000 fontot (kb. 6 millió Ft).

És a legnagyobb veszteséged?

Egyszer elbuktam 2000 eurót, de az még abban az időben volt, amikor nem a saját pénzemből pókereztem. Ráadásul a saját butaságom miatt vesztettem ennyit, mert nem szálltam ki idejében. Ez Írországban történt, ahol a kocsmák hajnalban bezárnak, de a játéktermek hajnalig is nyitva vannak.

Amikor haza akartam épp jönni, bejött a terembe egy csapat nagyhangú, részeg fiatal, akik alig álltak a lábukon, de mivel minden bezárt, bejöttek pókerezni. Én meg azt gondoltam, hogy ellenük könnyű lesz nyerni. Aztán elbuktam az összes pénzem, mert volt egy srác, aki berakott 3000 eurót, és folyamatosan nyert, én pedig nagyon győzni akartam ellene, csakis vele akartam játszani.

Nagyon dühös voltam, mert nem ment a dolog, és rengeteg hibát követtem el, mert nem tudtam félretenni az érzelmeimet és nem tudtam elengedni a dolgot.

Mennyire számít a psziché a játékban?

Nagyon, mert tudnod kell, hogy mikor kell abbahagyni, felismerni, ha olyan a helyzet, hogy jobb, ha el sem mész játszani.

Uralkodnod kell magadon és elemezned kell a többiek viselkedését, amik menet közben sok-sok pluszinformációt adnak.

Hogy mikor kezd izzadni a tenyere, hogyan dobálja a zsetonokat, hogy elkezdett gyöngyözni a homloka, vagy hogy megváltozott a viselkedése az egy órával korábbihoz képest. Én jól tudom olvasni az embereket, ezért élőben sokkal jobban tudok játszani, mint online. Ott jóval többet számít a matek, és hogy tartsd magad a stratégiádhoz.

És a blöff?

Amikor blöffölsz, az azt jelenti, hogy nem a lapjaid értékének megfelelően cselekszel, ám ez nem azt jelenti, hogy hazudsz. A filmekben és a sportközvetítésekben sokszor ezt emelik ki, mert az nagyon izgalmas, hogy valaki lebukik-e, vagy sem. De azt is meg kell tanulni, hogy mikor van ideje a blöffölésnek, aminek valójában nincs akkora szerepe, mert könnyen kivégezheted vele magad. A kezdők gyakran belecsúsznak ebbe a hibába, és persze vesztenek.

A profi játékos kevés alkalommal blöfföl, mert a profitra hajt. Olyan, mint egy vállalkozó, aki pénzt fektet be, és aztán többet vesz ki, mert ha jól csinálja – de csakis akkor –, ez hosszú távon nyereséges foglalkozás. Persze mindenki életében van egy-két csőd, amikor elfogy a tőkéje, ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy mi vezetett idáig. Tanulni kell a hibáidból, és sokkal összeszedettebben kell játszanod. A kezdőknek viszont azt javaslom, hogy ne blöfföljenek.

A blöff jelentése: dicsekvés, felvágás, porhintés, színlelés.

Mit az, amit a pókerből magánemberként is hasznosítani tudsz?

Az önismeret az első helyen szerepel, hogy tudjak tiszta fejjel dönteni, hogy tudjak uralkodni magamon, hogy tudjak jobb teljesítményt elérni. Megtanultam a pénzzel való bánásmódot is, hiszen amikor egy nagyobb összeget keresel, akkor azt a könnyen jött, könnyen ment elve alapján sokan el is költik azonnal. Használni kell a pénzt, építkezni belőle, forgótőkeként kezelni, hiszen számít, hogy mennyiből játszol. Nagyobb tétekkel többet lehet keresni. És persze fontos az emberismeret, hogy olvasni tudj a játékostársaid reakcióiból, bár magától a pókertől nem leszel jobb emberismerő.

Kik közül kerülnek ki az igazán jó játékosok?

Az igazi profik kitűnő képességű, egytől egyig nagyon okos emberek, akik évi 100-150 millió forintot keresnek. Sokan még egyetemistaként kezdenek pókerezni, hogy egy kis pluszjövedelemhez jussanak. Sokan vannak, akik a pénzügyi szférában dolgoznak. Hasonló információhiányos, kockázatos döntéseket kell egy brókernek vagy egy banki befektetőnek is meghoznia, mint egy pókerjátékosnak. Az viszont nagyon kockázatos, ha valaki az utolsó fillérjeivel ül le játszani. Ezeknek az embereknek a pénze mindig könnyű préda a profik számára, ellenük könnyű nyerni.

Az erősek a gyengékből élnek.