Imádom a húst. Többnyire bármilyen formában. Az utóbbi időben teljesen rákattantam a cafatos változatra. Tudjátok, amit lassúfőző edényben készítenek sok-sok órán keresztül, hogy végül szálakra puhuljon, majd úgy kerüljön a félbevágott szendvicsalap szorításába. A húst viszont az utóbbi időben meghagyom kulináris különlegességnek. Elmesélem, miért.
Ha egyszer a százszázalékosan a vegetáriánus életmód mellett döntök, annak elsősorban környezetvédelmi okai lesznek. A bevezetőben említett szenvedély miatt viszont csak akkor lennék százszázalékosan vega, ha tényleg nem jutok húshoz többé. Ezt viszont, amennyire csak lehet, szeretném elkerülni. Ha nem sikerül, az egyben azt is jelenti, hogy valami nagyon nagy baj történt a bolygónkkal. Ez pedig az én felelősségem is.
Hiába csodálom azokat, akik képesek például három év alatt mindössze egy befőttesüvegnyi szemetet termelni, a drasztikus életmódváltás részemről még várat magára. Viszont kis lépésekben igyekszem úgy csökkenteni az ökológiai lábnyomom, ahogy csak tudom. Az egyik ilyen meggyőződésem, hogy kevesebb húst fogyasztok, mert igazából kevesebb hússal is beérem. Imádom a zöldségeket, a gyümölcsöket, a jóféle vega és vegán konyháért is rajongok.
Ma már szerencsére számtalan étterem van, ahol nem állnak meg a párolt zöldségnél, a rántott sajtnál vagy a töltött gombafejeknél akkor, ha húsmentes ételekről van szó.
De a VOUS-n is számtalan húsmentes receptet osztott meg veletek Pádár Detti, amiért csak rajongani lehet. Tőle tanultunk érzéki málnalevest vagy csodálatos burgonyatortát készíteni, de a gőzölt zöldségek titkába is beavatott már.
Hozzám hasonlóan gondolkodik a húsfogyasztásról Graham Hill is, aki TED-előadásában a hétköznapi vegetarianizmust hirdeti. Elhangzik, amiről itt a VOUS-n a rovarevés kapcsán esett szó (a rovarevős videónkat ne hagyjátok ki!): évente 10 millió állatot tenyésztünk a húsukért. És biztosak lehettek benne, hogy ezek az állatok kicsit sem boldogok életük során, és rendesen tömik őket mindenfélével, hogy gyorsan nőjenek és nagy legyen a húshozamuk.
Környezetvédelmi szempontból a hús jobban szennyezi a levegőt, mint az összes közlekedési eszköz együttvéve, állítja Graham, majd hozzáteszi azt is, csak a marhatenyésztés százmilliószor annyi vizet igényel, mint a legtöbb zöldség termesztése.
Mivel Graham nem állt készen arra, hogy százszázalékosan vegetáriánus legyen, viszont szeretett volna tenni valamit a környezetért, átmeneti megoldást választott. Ez a hétköznapi vegaság. Így például lehetősége van arra, hogy a gyorséttermekben vagy nagyáruházakban kapható húsok és húskészítmények helyett hétvégén drágább, minőségibb, fenntarthatóan tenyésztett, általam csak boldognak nevezett állatok húsát fogyassza – ha szeretné. Mert ez is döntés kérdése.
A teljes videót itt nézhetitek meg:
A videóban amúgy elhangzik az is, hogy kétszer annyi húst eszünk, mint az ötvenes években. A BBC egy újságíró-étteremkritikus és egy komikus főszereplésével készített egy vicces, de hiteles dokumentumsorozatot arról, hogyan étkeztünk az elmúlt századokban. Giles Coren és Sue Perkins egy-egy hétig úgy éltek és úgy ettek, ahogy az adott korban lehetséges volt.
A második világháború étkezési szokásairól is forgattak. Abból a részből kiderül, hogy a háború alatt csak nagyon kevés húst, ellenben sok-sok zöldséget (főleg kruplit és répát) ettek Nagy-Britannia lakosai – ennek szomorú oka köztudott, és soha nem kívánja senki átélni. A háború szörnyűségei ellenére is azt mondták ki, a lakosság soha nem volt annyira egészséges, mint akkoriban. Persze, úgy étkezni ma nem lenne túl felemelő, hiszen kevés fűszer állt a rendelkezésükre, mindenesetre elgondolkodtató a dolog. Háborúra viszont egy tizedmásodpercre se legyen szükség ahhoz, hogy belássuk: kevesebb hússal is beérjük.
Visszatérve a 21. századba és Magyarországra: a klímaváltozás lassításáért késsel és villával harcoló program itthon: a Húsmentes hétfő közösség. Tagjai csatlakoztak a hétköznapi vegaság elképzeléshez. Igaz, nem is öt, csupán egy hétköznap mondanak le a tőkehúsról és az állati eredetű termékek foyasztásáról. A hétfőt választották ki. Azt állítják, hogy ha az ország fele csatlakozik a húsmentes hétfőhöz, akkor évente 5 millió tonnával kevesebb szén-dioxid jut a légkörbe, és kevesebbet kell költenünk az egészségügyre. Elég csak hétfőn nemet mondani a húsra, és évi 100 kilogrammal kevesebb szén-monoxidot juttatunk a légkörbe.
Persze, senki nem kötelez senkit arra, hogy ez a nap pont a hétfő legyen. Ha az elképzelés tetszik, de a szerda vagy a csütörtök szimpatikusabb, akkor legyen az.
A lényeg igazából: tesztek valamit a környezetért. Ezermillió más módszer is van, de miért ne kezdenétek egy húsmentes nappal, nem igaz?
