Ennek elég sok oka lehet. Bizonytalanság, rossz kommunikáció a párkapcsolatban, ami bizalmatlansághoz vezethet, irányításmánia, önbizalomhiány, gyanús jelek, vagy egyszerűen csak a puszta kíváncsiság. Az az ember, aki erre vetemedik, egyáltalán nincsen könnyű helyzetben, hiszen súlyos harcokat vív önmagával. Nem úgy megy ám az, hogy leültök, és akkor elolvastok mindent.

Megvan annak a vívódásnak is a folyamata, míg valaki a tettek mezejére lép, és beleolvas az e-mailekbe, belenéz a telefonba vagy híváslistába, belekukkant a táskába vagy a zsebekbe. Többnyire azonban a valami vagy a semmi, amit találnak, meg a lebukás maga is jobb, mint a bizonytalanság, ami gyötri őket.

Persze ilyenkor könnyű a semmitmondó mondatokba is belelátni a rosszat, holott lehet, csak valami ártatlan információcseréről van szó. S hogy akkor mégis mi lenne a helyes? Passz. Ezt mindenki maga dönti el. S bár szerintem egymás jelszavát tudni és egymást bármikor csekkolni nem egészséges. Nekem például nem férne bele.

Ha sok a gyanú bennetek, akkor is inkább kérdezzétek meg a párotokat, beszéljétek meg, milyen érzések vannak bennetek, és miért. Higgyétek el, ha megkapjátok a megfelelő választ, akkor a rossz érzés is tovaszáll belőletek. S ha nem, akkor már csak az a kérdés, hogy mennyire bírjátok a bizonytalanságot, kivártok, hagyjátok, hogy később robbanjon a dolog, vagy megelőzitek.

Az is lehet, hogy rosszul beszélitek meg, s könnyen lehet az is, hogy ti vagytok túl érzékenyek. Nincs ezzel semmi baj, csak kell hozzá sok-sok önismeret és beszélgetés, hogy kicsit megerősödjetek.

Viszont ha már folyamatosan aggódtok, és minden alkalommal rámozdultok a párotok telefonjára, na, az egyáltalán nem jó! Hagyjatok teret a másiknak, mert ezzel csak elkergetitek őt magatoktól, különben sem lehet élni egy olyan kapcsolatban, ahol a bizalom nincs meg. A bizalom pedig törékeny, és pontosan az ilyen fű alatti akciókkal lehet megtörni. S hogy akkor hogyan kell bizalmat építeni, hogy ne legyen késztetésetek beleolvasni a másik levelezésébe?