Na, így ne szedjétek ki a gyerek tejfogát!

Na, így ne szedjétek ki a gyerek tejfogát!

Mikor eljött az ideje annak, hogy a tejfogaim hullani kezdjenek, kíváncsisággal vegyes félelemmel vizsgálgattam a nyelvem hegyével, hogy mozog-e a fogam, mennyire mozog, és reméltem, úgy kelek egy reggel, hogy nincs a számban. Hogy lenyelem-e vagy kiesik az ágyra, az már nem érdekelt különösebben.

Annyira pontosan emlékszem az érzésre, hogy piszkálom, feszegetem, furcsa volt a nyilallás, meg az, hogy egy fog így viselkedhet. Szerencsére a szüleim nem erőltették, hogy húzzuk ki idő előtt, nem kell kivárni, míg kiesik. Eléggé tudott bosszantani, mikor más anyuka felajánlotta, hogy kiszedi azt a csúnya, szemtelen kis fogat. Két okból is:

  • Az én számba csak én meg az anyám nyúlhat.
  • Mi a fenének kell így siettetni a dolgot? Kiesik az magától is.

Sosem értettem azokat a szülőket, akik a kilincses módszerrel próbálták kiszedni gyerekeik laza tejfogát, meg volt, aki zsebkendővel esett neki. Szerintem ezen még a fogtündéres körítés se segített, ez egyszerűen terror, úgy, ahogy van, de szerencsére az én életemből ez kimaradt.

Ezért is akadtam ki, mikor egyre több videó bukkant fel a YouTube-on, amin a lelkes szülők már drónnal segítették ki gyerekük szájából a tejfogat. Oké, értem én, hogy a drón menő, meg hogy a technika átalakítja az életünket, de ennyire? Felfoghatatlan számomra még mindig, Hogy.Ez.Miért.Jó.

Remélem, a fogtündér extra fájdalomdíjat számolt fel.