Az elmúlt időben egyre többször tűnt fel nekem is, mennyire összenőttem a cukorral. Kapcsolatunk indokolatlanul szoros és már-már fojtogató. Egyszerűen nem tudok elképzelni olyan étkezést, aminek ne lenne szerves eleme a desszert. Itt nem csak a főbb étkezéseket követő sütikről beszélek, számomra a reggeli pogácsának is hű társa az őt követő kakaós csiga, nem is beszélve arról, hogy mikor csokit veszek, fel sem merül, hogy egy táblával menjek haza, minimum kettő kell a mannából. Egy estére. Hogy leöblítsem vele a savanyú gumicukrot.

A fent felsoroltak mellett az sem elhanyagolható szempont, hogy egyre többször eszembe jut, mennyit ártok magamnak azzal a nagy mennyiségű cukorral, amit elfogyasztok. Egyre többet hallani arról, hogy a kutatók kimutatták, milyen szoros kapcsolat van a cukorfogyasztás és a cukorbetegség kialakulása között. Annyira, hogy ha kevesebb finomított cukrot eszünk, valóban kisebb az esélye annak, hogy diabéteszesek leszünk.

Az tudjuk, hogy az édesség roncsolja a fogakat, sőt még a csontok minőségét is rontja, ugyanis a mesterséges cukor kivonja a kalciumot a szervezetünkből. Ráadásul a sok cukor elfogyasztása megemeli az adrenalinszintet, ami túlpörgéshez vezet, ennek fényében pedig az sem meglepő, hogy valóban kialakulhat cukorfüggőség.

Az elhatározás egyik napról a másikra jött, nem tréningeztem rá, egyszerűen csak eldöntöttem: holnaptól nem eszem cukrot. Persze azért szabtam magamnak határokat, az egyes számú az volt, hogy először csak két hetet vállalok be. A második pedig az, hogy nem kezdek el mindenféle helyettesítővel küzdeni, nem kóstolom végig az édesítőket, megpróbálom úgy, ahogy van elengedni az édességet. Úgy voltam vele, ha nagyon vágyom az ízre, eszem majd gyümölcsöt.

Forrás:

iStock

Érdekes módon igen. A két hét alatt egyszer rontottam, éppen az utolsó napokban. De az teljesen véletlen volt, mikor egy baráti reggeli közben a nagy beszélgetésben a második kenyerem felénél vettem észre, hogy lekváros. És egyetlen alkalommal próbáltam ki, milyen egy süti cukor nélkül, mikor megcsináltam Takács Nóra 4 hozzávalóból készült egészséges édességét.

Talán ami a legjobban meglepett, hogy nem is volt annyira nehéz szakítani a cukorral. Voltak persze kemény pillanatok, mikor macaronok vagy gumicukor érkezett a szerkesztőségbe és én nem ehettem belőle. Ráadásul persze, hogy ebben a két hétben jutott először eszembe, amióta a Jászai Mari térnél lakom, hogy van a Pozsonyi úton egy fánkos, de mikor nem emlékeztetett éppen semmi a cukorra, akkor egyáltalán nem éreztem a hiányát.

Csak akkor volt nehéz, mikor tudatosan vissza kellett fognom magam, olyankor előfordult az is, hogy hirtelen mindenfélét összevissza ettem. Hiszen amire vágytam, azt nem kaphattam meg, be kellett töltenem az általa okozott űrt. Mondanom se kell, nem sikerült. Ám simán voltak olyan napok, hogy eszembe sem jutott cukrot enni, és mivel otthon sem volt semmilyen csoki, keksz, süti, így nem is éreztem késztetést arra, hogy egyek.

Persze, most a végén könnyű beszélni, de azt hiszem, a kísérlet mérlege, hogy igen. Az élettani hatásairól nem tudok beszámolni, nem lettem se aktívabb, se nyomottabb, nem híztam és nem is fogytam, de még a világot sem látom más színben. Ám az biztos, kiderült számomra, hogy nagyobb megerőltetés nélkül is lehet teljesen cukormentesen élni. Sőt arra is rájöttem, hogy szeretem a szőlőt és a szilvát, amiket korábban csak nagyon ritkán, muszájból fogyasztottam. Ráadásul most, hogy túl vagyok egy kísérleten, könnyebb lesz odafigyelnem arra, hogy kevesebb cukrot egyek.